Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

séges Letzkéken Magyarul kérdeztetnek s a legtisztább Magyarsággal felelnek a feltett kérdésekre", ...majd így folytatta: „Valóban kívánni lehetne, hogy a mit a Pozsonyi Semináriumban a nagyérdemű .Professzor urak már szokásba vettek, ugyanaz gyakoroltatnék az apróbb oskolákban is. Ugy két-három esztendeig a szegény paraszt gyermekek többre mennének az nékik szükséges tudományokban, mint most hat esztendeig". Nagyon jellemző az a megjegyzés is, hogy sok helyen egyesek azt is megparancsolták: ,,a Magyar Ortographiát ne tanítsák, mert nem szükséges, hogy a gyermek Magyarul tudjon írni."5

2 A korabeli neveléstudományi irodalom és a neveléssel kapcsolatos egyéb megnyilatkozások tükrében most vázlatos képéi adjuk e korszak iskoláiban folyó nyelvi nevelésnek és nyelvtan tanításnak. Perlaky Dávid „A Gyermekeknek fő nevelésekről való Rövid Oktatás" (Komáromban, 1791.) című könyvecskéjében felteszi azt a kérdést: „Minémű Tudományokban és hogyan kell a gyermekeket az Oskolákban tanítani?" Valóban az iskolai nyelvoktatásnak legfontosabb kérdése ez. Őszinte válasza általában jellemzi a korabeli nyelvi oktatást is: ,,A mi Magyarországi Oskoláinkban közönségesen többnyire mind fel- fordult módon, kínoztattak inkább mint taníttattak eddig a tanuló gyermekek." Nagyon jól látja ennek a hiányosságnak az okait is. Ahhoz, hogy tudományosan, a tudománynak megfelelően tanítsanak, taníthassanak és helyes módszereket követhessenek, megfelelően képzett nevelőkre, pedagógusokra volna szükség. Jól látja, hogy „valamíg Oskola Mestereket nevelő Semináriumaink nem lesznek Magyar Országban, mindaddig nem is reménylhetjük, hogy jobb Oskola Mestereink lesznek és a gyermekek is jobb módjával taníttathassanak. Mert hogyan tanítson az, a-ki azt se tudja, és soha nem is tanulhatta: mit, s mi módjával tanítson." Hogy milyen állapotok voltak általában az iskolákban az oktató személyzettel kapcsolatosan, és elsősorban a vidéki, falusi és a kisebb városok iskoláiban, arra is hadd idézzünk néhány korabeli jellemző adatot, de nemcsak a hivatalos statisztikákból, vagy felterjesztésekből, hanem azoknak az írásaiból is, akik szenvedő részesei voltak valamilyen vonatkozásban az elmaradott állapotnak, s akik nagyon jól látták, hogy a követelmény az lenne, amit Mátyási József már idézett munkájában így fogalmazott meg: „A tanítói Székekbe ne holmi tanítványnak, s játszótársnak valóbb Deákotskák, vagy egyébbéli tudatlanságok miatt tsupán tsak énekeltető, áhítatoskod.tató félpapok, szánakozásból tengetendő szarándokok vagy szol gála tjoka t, s annyival inkább szol20