Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Félmagánhangzó, magánhangzó, vagy mássalhangzó-e az „[nyelvtörténeti karakter]"?

végződés -й). Ennek példával való illusztrálására még viszszatérek. 4) На а -ня végű főnevek végződését alanyesetben még . egy mássalhangzó előzi meg, akkor a többesszám birtokos eset lágyítójel nélküli: башня, башен (Egyébként: .... még egy mássalhangzó, vagy й ). A „félmagánhangzó" elnevezés tehát tarthatatlan, ezt Scserba is csak tradíciónak tartja. Az eddig tárgyalt „]" mássalhangzó (a lágyságjelző magánhangzók „j" eleme), amelyet az orosz írás oly sokféleképen jelöl, valamint az ' „й" által jelölt mássalhangzó egymással a legszorosabb összefüggésben áll — ez alig szorul bizonyításra. „й''-t akkor írunk, amikor a „/"-vei

1

3 való jelölés nem jöhet tekintetbe: szótag végén magánhangzó után. Az „й" tehát tulajdonképen nem egyéb, mint a „j" hangnak egy újabb jelölési módja egy egészen meghatározott helyzetben. így válik érthetővé a tőnek első pillanatra oly sajátságos megváltozása az írásképben: май, мая, маю s. i. t. Ha ellenben felhasználjuk a „/"-vei való átírást: I I Nom. máj (май) v. ö. dorn (дом) 1 / 11 Gen. majá (мая) v. ö. doma (дома) ! I Dat. májú (маю) v. ö. dómu (дому), akkor látjuk, hogy a tő változatlan marad és csak a normális végződése'ket veszi fel: az — a, u -t . Ugyanígy a már előbb idézett -ия végű főnevek többesszám 4birtokos esete is jobban érthetővé válik: I t • Nom. Sing. партия — part id Gen. pl. партии — part'íji Ugyanígy az -ие végű főneveknél is: здание (zdanéjé); зданий (zdán'ij), Az „й" betű, amely az orosz szavakban- csak egy egészen meghatározott helyzetben fordul elő, tehát csak egyike azoknak az — egyébként pontosan körülhatárolt jelölési módoknak, amelyekkel az orosz nyelv gyakori hangját, a „j"A jelöljük írásban. 272