Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

Toll foglaltatik" című, jórészt Adelung után írt műve kéziratban maradt. Kortársai kéziratban ismerték, ezt bizonyítja Horvát István naplója is: „....Révainál valék. Olvastam némelly részeit szép tollról írott könyvének. Nem szült ebben a nemben hozzá csak kis hasonlatosságú könyvet is a magyar szorgalmatosság.~

r (írod. tört. Közi. 1912. 76.) Révai Miklós nagy ellenfelének, Verseghy Ferencnek nyelvészeti munkásságát is elsősorban a gyakorlati célokat szolgáló feladatok elvégzésének a vállalása jellemzi. „Proludium in Insíitutiones Linguae Hungaricae" c., „ad Systema Adelungianum'* írt műve (1793) komoly támadás volt a latin grammatikák nyomán írt nyelvtanok ellen is. Tiltakozik pl. a magyar igeragozás1 nak a latin coniugatiók keretébe való szorítása ellen. Különösen ki kell emelnünk „A tiszta magyarság, avvagy a csinos magyar beszédre és helyesírásra vezérlő értekezések" c. írását. (1805.) Egyik fontos tétele: a nyelv igen nagy szerepet játszik a kultúra, az ismeretek terjesztésében is, éppen ezért ennek a fontos eszköznek a művelése az írók -és tudósok egyik legszebb feladata. A hangot és a betűt elkülöníti egymástól: „Egy betű sohase jelentsen többféle hangot..." A Verseghy és Révai között dúló nyelvészeti harc kérdései: (a j és y harca, a régi nyelv és az élő nyelv problémája, az ikes igék vitája, a nyelvhelyesség normájának felvetése) közvetlenül vagy közvetve a gyakorlat, az élet szempontjából is jelentősek voltak. Az a harc, ami Verseghy munkássága körül dúlt, és az a támadás, amit elvei bátor kifejtéséért kapott, egyrészt újabb mozgást hozott nyelvtudományunk életébe, másrészt a Verseghy elvei ellen vagy mellett levők táborában szaporodott a nyelv kérdései iránt érdeklődök száma is. Vörösmarty Mihály is pl. az ikes igék kérdésében Verseghyvel polemizáló írásával „lépett fel a nyelvészet terén". Révai és Verseghy harca közügy lett, s a harc hol hevesen, hol csak csipkelődő szellemességgel folyt. Verseghy kortársának, Horvát Istvánnak életrajzírója leírja, hogy egyízben Révai esti sétája alkalmával véletlenül találkozott Verseghyvel, s Révai félig tréfásan, félig komolyan rátámadt Verseghyre: „Az úr nagyon megrontotta a coniugációkat nyelvünkben". Verseghy tudta, hogy Révai az ikes igékről vallott véleményét támadta meg és tréfásan kérte Révait, hogy csak az ügy iránt legyen ellenséges, személye iránt ne. Révai válasza: „Verseghy személyével nincs semmi bajom, de miért tart ki Verseghy úr vélekedése mellett?" Verseghy válasza: „Mit tehetek róla, ha én úgy 18