Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

lására feltétlen igényt tartanak és amelyek megválaszolása biztos vezérfonalat ad nekik a gazdasági és politikai kérdések fejlődésmenetéhek további értékeléséhez. Ugyancsak ismerni kell legalább általánosságban hallgatóink világnézeti megoszlását, s abból a marxista elvből kiindulva, hogy az összes mai vallási szervezetek „...a kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábítására szolgálnak", minden lehetséges helyet az előadásban feltétlen fel kell használni a klerikális reakció leleplezésére. (Lenin: Marx, Engels, marxizmus. Szikra. 1949. 224. old.) Erre a legalkalmasabb a nyílt harag és gyűlölet keltése s a klerikális reakció nevetségessé tétele. Hallgatóink között akadnak fanatikus istenhívők, de a vallásos hallgatók nagyobb része már eljutott arra a fokra, hogy ingadozik, hogy nem azért jár pl. templomba, mert ott a pap prédikál, hanem azért, mert az istenháza, s az isten fogalmát még nem sikerült neki teljességében eltüntetni az agyából. Ez viszont figyelmeztet arra, hogy előadásainkban a klerikális reakció mesterkedéseinek egyszerű leleplezése mellett fokozottabb gondot kell fordítani a vallás lényegének tudományos bírálatára is. Itt szükséges annak a megemlítése, hogy a vallásellenes propaganda nemcsak a marxizmus-leninizmus tanszék feladata. Az egyik legfontosabb követelmény az, hogy a nevelőtestület világnézetileg egységes és szilárd legyen, hogy hallgatóink ne érezzék egyetlen tanárukat sem kétlakinak, hanem azt érezzék, hogy a szakmai tudással — ami nekik tekintélyt kölcsönöz — szilárd materialista világnézet párosul. Nem lehet közömbös az előadó számára az sem, hogy tudja, milyen antimarxista nézetek hordozói akár akaratlanul is hallgatói. Gondolok itt elsősorban a nacionalizmus, antiszemitizmus és a burzsoá ideológia egyéb válfajaira. Ezek általános jelenségek. Itt azonban egy olyan példát hozok, amelynek nyomára esetleg csak akkor bukkanhatunk, ha valóban figyelemmel kísérjük hallgatóink ideológiai-politikai megnyilatkozásait. Ez pedig a nemzeti büszkeség érzésének „túllicitálása", ami egyes esetekben a hallgatóknál így lát napvilágot: ..nekünk volt Petőfi Sándprunk, de mutassanak a csehek, vagy a lengyelek egy Petőfit!" Ez már nem a nemzeti büszkeség érzése, hanem nacionalizmus. A módszertani problémákat a tartalmi kérdésektől mechanikusan elválasztani nem lehet, éppen ezért itt is rá kell mutatni, hogy tartalmi, de egyben módszertani kérdés is, hogy pl. a nemzetközi munkásmozgalom oktatásánál helyet biztosítsunk a népi demokratikus országok forradalmi hagyományainak, de jelenüknek ismertetésére is. 214