Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

lenne előadásunk, ha ilyen esetben nem vizsgálnók éppen a termelőszövetkezeti mozgalomnak azokat a különbségeit, amelyek megtalálhatók, s amelyek propagandamunkánk sajátos módszereit is megszabják. Ha az ilyen különbséget nem vennénk figyelembe, akkor „aktualizálásunk" sántítana, meghamisítaná a valóságot, s a sematizmus, a vulgarizálás útjára térnénk. Az aktualizálás művészet, amelynek elsajátítása azt jelenti, hogy „...folytonosan szélesíteni tudjuk a hallgatók gondolatkörét, hogy megtanítjuk őket a társadalmi folyamatok lényegének értelmezésére és egyidejűleg azt, hogy felkeltjük bennük a vágyat arra, hogy tevékenyen részt vegyenek e folyamatok tudatos kialakításában, népük érdekeivel és a haladás érdekeivel egybehangzóan az egész világon..." (Tájékoztató. 1955. május 15. 69. old.) d) Nem sikeresek azok az előadások sem, amelyek pusztán a tények objektív felsorolására szorítkoznak. A dinamika, a meggyőző erő, a polémia, a tények sokoldalú változatos elemzése, határozott, lelkes kiállás az előadás ténye mellett, szenvedélyes gyűlölet akkor, amikor a munkásosztály árulóiról beszélünk, határozott meggyőződés, amikor a párt politikájáról van szó stb., ez mind-mind az előadás módszertani problémakörébe tartozik. Lehet bármilyen jól felépített az előadás, de ha az előadó azt szenvtelenül adja elő, hatásában, meggyőző erejében nem fog megfelelni a jogos kívánalmaknak, nem fogja kiváltani hallgatóságából azt a belső hatást, ami pedig — szerintem — a meggyőzés egyik nem. lényegtelen momentuma. Persze, helytelen lenne, ha az előadó állandóan hatásvadászatra törekedne, de igenis, ahol lehet és kell lelkesedni, ott lelkesedjék, ahol pedig gyűlölni kell, ott gyűlöljön. Ehhez a kérdéshez tartozik még, hogy szerintünk az előadás legjobb formája a szabadon tartott előadás. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oktató már az első előadásánál is ily elhatározással álljon ki. Nem is l^het erre kényszeríteni senkit, mert ez túlzott követelés, ami teljes sikertelenségre is vezethet. Ahhoz, hogy valaki a szabadon tartott előadások szintjére emelkedjék, el kell sajátítania, készségévé kell tennie a szabadon tartott előadás technikáját, amelyhez apró lépcsőfokok vezetnek, s ami nem rövid időt vesz igénybe. Jó előadóvá válni, szerintem legalább annyi, ha nem több mint az, hogy a gyermek megtanul járni, szaladni, úgy, hogy ne kelljen attól tartani, hogy orra bukik és bezúzza a fejét. A jó előadás legfontosabb feltétele az anyagegység ata14 211