Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

jék „a proletariátus és a dolgozók szüntelen harcával a régi kizsákmányoló társadalom ellen." (Lenin: V. M. II. Szikra. 1954. 792. old.) Ennek a munkának pedig fő tartalma nevelői oldalát nézve, a materialista világnézetre való nevelés. Csak így tudjuk gyökerében kiirtani nevelésünkből is azt a — mult rendszerből átszívódott és még megmutatkozó — káros csökevényt, amely az értelmiség egv részét individualistává, petyhüdtté, állhatatlanná teszi. (Lenin: V. M I. köt. Szikra 1949. 411. old.) % & ^ A marxizmus-leninizmus oktatásának fő formája tehát az előadás. Miért? Azért, mert a hallgatók 1-) az előadáson és csakis itt kaphatják meg egy-egy történelmi időszak szükségszerűen kialakult arculata leglényegesebb vonásainak összefüggő magyarázatát, 2) csakis az előadáson lehet olyan átütő erővel bizonyítani — éppen a tudományos következtetések egész láncolatán keresztül — a marxizmus-leninizmus tanításainak igazságát, leleplezve a tudománytalan, idealista dogmákat, 3) a hallgatók az előadáson kapják meg azokat az önálló gondolkodásra késztető elvi felvetéseket, de ugyanakkor módszerbeli útmutatásokat is, amelyek gondolkodásmódjuk öntevékeny formálásához szükségesek, 4) az előadás az a fórum, ahol a legnagyszerűbben és legeredményesebben lehet egyesíteni a tudományos propagandát az agitációval. Ebből adódik az előadás módszerbeli célkitűzése, amely arra irányul, hogy az események dialektikus összefüggéseinek leglényegesebb vonásait feltárva, elindítsa a hallgatókat az önálló tanulás útján, azon az úton, amelyen nekik maguknak kell megtalálniok és még alaposabban rnegérteniök azokat a törvényszerűségeket és széleskörű összefüggéseket, amelyeket az előadás a leglényegesebb elvi kérdések fejtegetésén keresztül előrevetített. Már most milyen a jó előadás? Erre a kérdésre a legteljesebb választ talán az adja meg, ha ismertetem azokat az általános tapasztalatokat, amelyeket oktató munkánk során az elmúlt esztendőkben szereztünk s amelyekkel az egyetemek és főiskolák marxizmus-leninizmus tanszékei is foglalkoztak. a) A párttörténet oktatása során a dús történelmi események nagyon sok esetben csábítják az előadót előadásának túlzott történeti jellegű beállítására, amelyből pontosan azok a bizonyítások maradnak így el, amelyek a történeti események láncolatának szükségszerűségét mutatják. Vegyünk egy-két példát: 1. Az 1861-i oroszországi jobbágyreform. Van olyan elŐ207