Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Vajon Imre: A főiskolai állattani gyakorlatok nevelő hatása

a külső környezeti tényezők milyen hatással vannak a sejtekre. Egy egyszerű példát felhozva: a béka vérének tanulmányozása közben (friss készítményben) megismerjük a sejt leglényegesebb alkotórészeit (sejthártya, sejtplazma, sejtmag). Megvizsgáljuk, hogyan viselkednek ezek a sejtek hiper-, hipo- és izotöniás oldatokban. Részletmegfigyeléseinkből a szervezet egészében végbemenő hasonló hatások eredményeire tudunk következtetni. Természetesen megfelelő bírálattal, mert az élő egész szervezetben másként játszódnak le az életjelenségek, mint a kiragadott sejtekben. Az állati sejtek felépítésének és működésének megismerése mellett alkalom kínálkozik a biológiai mozgás fogalmának tisztázására is. Gyakorlatainkon az élő sejt (amőba) mikroszkópos megfigyelésekor látják hallgatóink, hogy a kicsiny, néhány mikron nagyságú állat életjelenségeket mutat s mint ilyen, minőségileg különbözik az anyag más megnyilvánulási formáitól, vagyis az élettelen anyagoktól. A környezetéhez viszonyul, azzal állandóan dinamikus kapcsolatot tart fenn, anyagokat ad le és vesz fel belőle. Olyan mozgásformát végez, mely az anyagfejlődésnek legmagasabb fokára eljutott élő lényeket jellemzi s amelyet biológiai mozgásnak hívunk . A mikroszkopikus állatok életjelenségeinek és sejtszervecskéinek fokozatos megismerése révén a világ megismerhetőségére tudunk nevelni. A fejlődés tényét szintén tudjuk bizonyítani gyakorlatainkon. Ha két különböző egysejtű állatot, mondjuk az említett Amoeba-t és Paramecium-ot összehasonlítjuk mikroszkóp alatt, akkor közös és eltérő vonásokat figyelhetünk meg. Mindkét állat teste egyetlen sejtből áll. Az életjelenségeket, amilyen az anyagcsere, mozgás, szaporodás, ingerlékenység stb. ez az egyetlen sejt látja el. A papucsállatka azonban életfolyamatait tökéletesebben tudja megvalósítani, mert a fejlődés során a szerveződés magasabb fokára jutott el. Míg az amőba teste egyszerű protoplazma csepp egyetlen sejtszervecskével (lüktető vacuolum), addig a papucsállatka sejttestében nagy differenciálódást látunk. Az egyes életfolyamatok tökéletes elvégzésére sejtszervecskék sora (organellum) alakult ki. Mi ez, ha nem a fejlődés jelensége, melyet magunk figyelhetünk meg? A két állat közötti alacsonyabb és magasabb szerveződésből tudunk a többi élőlény fejlődésére is következtetni. Ha a fejlődés lényegét észrevesszük a bemutatott egysejtű állatok között, akkor nem nehéz belátni, hogy a sejtes szerveződésig való 180