Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

a földrajzi nevelés területén nem maradhatunk a tétlen objektivitás (szemlélődés) álláspontján. Tanítanunk kell, hogy a földrajzi burokban naggyá nőtt, a saját törvényszerűségei szerint rendkívül gyorsan, a természeti földrajzi környezetnél gyorsabban fejlődő emberi társadalom új és nagy ellentmondásként áll a természettel szemben és azt a tőle ellesett saját fegyvereivel hódítja meg, annak további sorsában mind kiemelkedőbb szerepet játszik. Az ellentmondás és a harmónia egysége az összefüggésekben. Az ellentmondásoktól fenntartott fejlődési folyamatokban a földrajzi tájak olyan fejlődési állapothoz érkeznek, melyben a tájat alkotó jelenségek törvényszerű összhangot alkotnak. Ugyanez nemcsak tájakra, hanem bármely, kisebb, de összetett jelenségre is vonatkozik Ilyen lehet például a működő energiák és az energiák által kialakított formák összhangja, harmóniái-, anélkül azonban, hogy ez a harmónia az ellentéteket tartósan feloldotta volna. A szél a tengeren hullámzást okoz. Az élő ellentmondásban a szél és a hullámzó tenger törvényszerű összhangot jelent, mert a hullámzó víz a szeles állapotnak megfelelő. Az ellentmondás tovább él, mert a víz a nehézségi erő hatására nyugalmi helyzetébe törekszik vissza. Mivel a nehézségi erőnek a légáramlat ellentmond, bizonyos fokig le is győzi azt, a nyugalmi állapot nem térhet vissza. „Harmónia" alatt tehát nem nyugalmat értünk. Nézzünk más példát is. A sivatagban a kevés csapadék és a szegényes növényzet, valamint a sugárzás erős ingadozása következtében a kőzetek pusztulása jellegzetes formát ölt. Az erők küzdelmében kivésett meredek sziklafalak, a hegylábi törmelék és a felhalmozott homok teljes összhangban vannak a környezetben működő dinamikus erőkkel. A hosszas ellentmondásos fejlődés eredményeképpen most már a sivatagnak harmonikus elemlei. Ha azonban az éghajlat megváltozna és a homokbuckákat erdő borítaná el, akkor azok megszűnnének a táj harmonikus elemei lenni. összefoglalás. Elméleti fejtegetéseinket összefoglalva, a következőket állapítjuk meg: 1. A természet objektív dialektikája a földrajzi burokban is érvényesül. A földrajzi összefüggéseket csak dialektikus módszerekkel ismerhetjük meg. 2. A földrajzi zónák és tájak, mint magasabbrendű egységek, szintén objektív jellegűek. Minden egységet egymással kölcsönhatásba lépő részek alkotnak. 3. Az egységet alkotó részek, különböző értékűek. A föld132