Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában
éghajlati feltételek övezetes elrendeződésével magyarázza. Az éghajlat valóban fontos földrajzi tényező. Ma már legtöbben elismerik, hogy még a földfelszín alaktani fejlődésében is fontos szerepe van. ,,A felszín geomorfológiai fejlődése... éghajlati morfológiai régiókban, tartományokban, térben és időben változva, ritmusos periódusokban zajlik le" — írja Bulla Béla. Az éghajlat e fontos szerepe alapján született meg az új tudományág, a klimatikus morfológia. Gozsev — láttuk — tagadja a (túlzottan) „diktátorinak" nevezett tényezők szerepét. De vájjon Gozsev, amikor a „ható és befogadó" tényezők egyenértékűségéről szól, ezek összeütközésének tulajdonítva a fejlődést, helyesen használta-e az „egyenértékű" kifejezést. Az ellentmondó oldalak összeütközése csak akkor vezethet sajátos irányú fejlődésre, ha az ellentmondás viszonyában az ellentmondás valamelyik oldala erősebb és mint az ellentmondás fő oldala jelenik meg. E nélkül állandó volna az egyensúly és nem volna fejlődés. Hová vezetne például a be- és kisugárzás állandó egyenértékűsége ugyanazon a helyen? A földrajzi burokban történő állandó változást csakis úgy magyarázhatjuk, ha az ellentmondásos öszszefüggésekben elfogadjuk olyan főtényezők létezését, amelyek az ellentmondás fő oldalát képviselik. Az ellentmondás fő oldalán álló tényezők a földrajzi tájban mindig a fejlődést előbbre vivő, progresszív elemek. A belső ellentmondások elve és a progresszív tényezők jelenléte világít rá közelebbről a lényegi összefüggések kérdésére. Lényegi összefüggésnek a főtényezők közötti kapcsolatot nevezzük, mely földrajzilag erősen aktív (éles) ellentmondáson nyugszik. A belső ellentmondások felismerése ezenkívül az egyetemes kölcsönhatás tanát is továbbfejleszti, mert azt az „új" fontos szerepének az elismerésével egészíti ki. Az ellentmondáson belül egyenlőtlen harc folyik. Ebből a folyamatból mindig az új, a növekedő, a haladó elem kerül ki győztesen. Sztálin a fejlődésnek ezt az alapvető elvét a természetre és a társadalomira egyaránt vonatkoztatta, „Ez a tanítás hatalmas fegyvert ad a kutató kezébe..., kulcsot..., hogy azzal megállapítsa az ellentmondás fejlődésének irányát és prognózist állítson fel az illető jelenség fejlődéséről. Ez lényegesen többet jelent az ismeretelméletnek, mint az általános kölcsönhatásról szóló törvény eredeti felfogása. Az újról szóló tan az az emeltyű, amelynek segítségével az egész földrajzot magasabb szintre lehet emelni. 2 9 A főtényezős-ellentmondásos viszony szemléltetésére lássunk néhány példát. Anglia krétapartjait a hullámverés ellen128
