Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában
funkcionális összefüggések helyes értékelésére Armand matematikai formulákat ajánlott, bár. a bonyolult folyamatok formulákkal nem fejezhetők ki. D. L. Armánd fenti példájában a később említett tényezők (például a növényzet és a talaj szerepe) csak másodlagosak. Az említett példában — iskolai szempontból — a levegő átlátszósága, nedvessége, a fényvisszaverődés foka, a növényzet idényszerű állapota, a talaj színe és nedvességtartalma az elhanyagolható másodlagos tényezők (egy-egy táj leírásában), kivételes és nagyon jellemző esetektől eltekintve. Az olyan összefüggés azonban, amilyen a kontinens és a tenger szerepe a fölmelegedésben, már lényeges, tájalakító szerepe szembeszökő és el nem hanyagolható. A természeti földrajzi környezet és a társadalom közötti öszszefüggések. Ez a viszony a termelésen nyugszik és ennek a viszonynak a mélységét, formáit és változását a termelő erők történelmi fejlődése dönti el. A földrajzi környezet és a társadalom összefüggését is ok-okozati kapcsolatok jellemzik, ezekben azonban a természet öntudatlan és passzív, a társadalom (bizonyos magasabb fejlődési fokon) tudatos és aktív szerepet játszik. E sokszor vitatott kérdésben — sok zavar után — Sztálinnak ,,A dialektikus és a történelmi materializmusról" c. munkája teremtett tiszta helyzetet. 3 4 Sztálin a társadalom anyagi életének feltételei közé sorolja mindenekelőtt a társadalmat környező természetet, a földrajzi környezetet. A földrajzi környezet a társadalom életének „szükségszerű és állandó feltétele". A társadalom és a földrajzi környezet kölcsönös hatása törvényszerű és kétirányú, dialektikus. Mivel azonban a társadalom hatékonysága ebben a viszonyban a társadalmi fejlődés és a termelő erők fejlődése során változik, a kölcsönhatás nem mindig azonos módon és azonos mértékben érvényesül. A termelő erők és a termelési viszonyok fejlődésével ugyanis a termelés számára mindig más földrajzi tényezők és más mértékben válnak fontossá. A társadalom természetet átalakító ereje növekedik. A kőszén azelőtt értéktelen anyag volt, a hőerőgépek feltalálása azonban világjelentőségűvé tette. Az olaj a robbanómotorok elterjedése által vált fontos energiaforrássá. A meggyőző példák sorát lehetne említeni annak igazolására, hogy a környezet hatása a társadalomra nem közvetlenül, de a társadalom. termelő munkáián keresztül érvényesül s ennek megfelelően változik. Érthető azért, hogy a termelő erők magasabb fejlettsége esetén a kölcsönhatás társadalmi oldala erösebb és szervezett. Érthető az is, hogy ennélfogva a földrajzi környezet nem dönti el, nem determinálhatja a termelést, sem a társadalom fejlődé122
