Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

DR. UDVARHELYI KÁROLY tanszékvezető íőiskolai tanár: Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajztanításban Bevezetés A természet és a társadalom megismerése történetében — amint Lenin megállapította — két koncepció létezik, a metafizikus és a dialektikus koncepció. „A fejlődés (evolúció) két alapvető... koncepciója: a fejlődés mint csökkenés és növekedés, mint ismétlés és a fejlődés mint ellentétek egysége (az egységes kettéhasadása egymást kizáró ellentétekre és ezek kölcsönös viszonya)".

1 Az előbbi koncepció metafizikus jellegű, mert „homályban hagyja az önmozgást, hajtó erejét..." Az utóbbi koncepció dialektikus, mert „...éppen az „ön"-mozgás forrásának" megismerésére irányítja a legfőbb figyelmet. Az első koncepció holt, szegényes, száraz. A második — eleven".

2 A valóságnak csakis a dialektikus koncepció felel meg. „Csakis az utóbbi koncepció adja kezünkbe minden léttel bíró „önmozgásának" a nyitját; csakis az adja kezünkbe az „ugrásoknak", a „fokozatosság megszakadásának", az „ellentétekbe való átcsapásnak", a régi megsemmisülésének és az új keletkezésének a nyitját."

3 A dialektikus gondolkozás a Lenin meghatározta értelemben a fejlődésnek az objektív valósággal megegyező értelmezéséhez vezet. Amint Engels kifejezi: „ .. .elhatároztuk, hogy a való világot... úgy fogjuk fel, ahogy az mindenkinek magától adódik.. ."

4 Marx nevéhez fűződik (Hegel „fogalmi" dialektikájával ellentétben) az a megállapítás, hogy „ .. .a dialektika a külső világ és az emberi gondolkodás mozgásának általános törvényeiről szóló tudományra korlátozódott..." „Ezzel.. . a fogalmi dialektika maga csak a való világ dialektikus mozgásának tudatos reflexe lett.

5 (Azzal ugyanis, hogy az emberi gondolkodás fogalmait mint a valóságos dolgok képmásait fogjuk fel, nem úgy, mint Hegel, aki a valóságos dolgokat az abszolút fogalom képmásainak tartja; „ezzel a hegeli dialektikát a .. .fejéről, melyen állt, megint a talpára állítottuk" — írja Engels.) 109