Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

got kiemelje, íokozza: akkor olyan típust ábrázoltunk tipikus körülmények között, amely minden ember számára az adott tárgy messzemenően tipikus képét adja". Alig kell e fejezethez bíráló megjegyzéseket fűzni. Merőben téves következtetések sorozata. A típusalkotás a művészet legmagasabbrendű feladata. — Mindaz, amit a szerző a korsó tipikus ábrázolásáról itt összeírt, az egyszerűen elsekélyesítése a realista művészetnek, — és ugyanakkor a materialista esztétikának is. De ha már itt tartunk, azt is el kell mondanunk, hogy egy korsót nem is lehet tipikusan ábrázolni. Aki azt hiszi, hogy egy rrijűvész elővehet bármilyen tetszése szerinti tárgyat és elhatározhatja, csak úgy egyszerűen, hogy ,,na most ezt tipikusan fogom ábrázolni", aki ennyit tud a tipikusságról, a típusalkotás kérdéséről — hát igen — kétségbe kell vonni azt is, hogy egyáltalán behatóan foglalkozott-e ezzel a kérdéssel, vagy csak felületesen. Persze egy egyedi kép kifejezhet általánosat, típust. Lefesthet valaki például egy bizonyos bányászt és e festmény alapján elképzelhető, hogy ki kell jelentenünk: ,,ez a kép az öntudatos bányász típusa." Ez természetes. Hiszen az általánost mindig egyedi közvetíti. Ebből viszont nem következik a fordítottja, az, hogy bizonyos módszerek alkalmazásával minden egyedit típussá lehet formálni. A festészetben is előfordulhat, hogy egyetlen egyén képe egy tágabb kör, embercsoport, vagy egy egész osztály típusának ábrázolására alkalmas, de a gyakoribb az, hogy több tanulmány tanulságai jegecesítik ki azt az egyént, individuumot, aki a típus képviselője lehet. A tipikusság, mint a rajzot tanuló gyermek rajzával szemben támasztott követelmény, a könyv további oldalain is sűrűn felmerül. Kár ez. Sok, igen jól és tanulságosan megírt fejtegetést — mint pl. a 78. oldalon a korrektúra alapelvei — zavar meg vele. Összefoglalva: az eddigiekben a következő kérdéseket érintettem. A művészi megismerés, a képszerű megismerés és a tipikus ábrázolás kérdését. Ezek a szerző könyve első fejezetének egy összefüggő kérdéscsoportját alkotják. A fejtegetéseket hol mértéktelen egyszerűsítések, hol mértéktelen túlzások jellemzik. Ezek miatt messze elmaradnak a marxista ismeretelmélet korszerű színvonala mögött. E fejtegetések nem alkalmasak arra, hogy azokat a karfársakat munkájukban elősegítse, akik általános iskoláinkban dolgoznak. Sematikus ábrázolás, naturalista ábrázolás. A szerző a tipikus ábrázolásra irányuló „rajzkészség" kialakítására való törekvést tekinti a rajzoktatás feladatának. (17. oldal) 93