Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

A képszerűség kérdése fontos kérdés a materialista ismeretelméletben, hiszen a fogalomnak a reális valósággal való szembeállítása, vagyis a fogalom abszolutizálása a filozófiai idealizmus ismeretelméleti alapja. A képszerűségnek a művészetben való abszolutizálása pedig az irracionalizmusnak, az intuitivizmusnak tár kaput, ami pedig a burzsoá esztétikának talpköve. Mindezekután azt is ki kell mondanom, hogy a képszerű megismerést csak úgy azonosítani a művészi megismeréssel nem lehet. Balogh Jenő ilyen értelmű állásoontja tehát nem fogadható el. A képszerűség éppúgy sajátja a logikai gondolkodásnak, mint a művészinek. Persze, ha teljesértékű, realista művészi gondolkodásról beszélünk és nem másról, pl. iskolai rajztanulásról. Éppen ezért hangsúlyozza a materialista ismeretelmélet a művészettel kapcsolatban, hogy a művésznek a legszorosabb kapcsolatban kell állnia a természettel és társadalommal. Az, aki nem a valóság, hanem pl. más művész eredményeire támaszkodva akarja saját művészetét kifejleszteni, sohasem: fog eljutni mély általánosításokig. Az eleven képzetek csupán az élet ismeretét szolgálják, a művésznek pedig az élet megértésére kell törekednie. A képszerűség kérdését, mint ismeretelméleti kérdést, fel lehet vetni, akár a művészi, akár pedig a tudományos megismeréssel kapcsolatban. Kérdés, hogy a szerző művének abban a fejezetében, amely nek címe: ,,A képszerű megismerés", mit fejteget. A könyv 10—13. oldalain találhatók az erre vonatkozó fejtegetések. E fejezetben lényegében a következőket mondja a szerző: Vannak ún. képelemek. Ilyenek: a vonal, a folt, a tónus, a szín, stb. Ezek a képelemek arra valók, hogy a rajzoló, a festő ki tudja fejezni általuk a valóságot. Kérdés, hogyan jut a rajzoló, a festő éppen azokhoz a képelemekhez, amelyeket egy meghatározott ábrázolási feladat igényel? A szerző erre a következő feleletet adja: „Az ábrázolás elemei, a képelemeket jelentő vonalak, foltok, tónusok láthatók ugyan a valóságban, de csak akkor, ha kellő kiszűréssel tudatosítjuk azokat szemléletünkben. Ezek az elemek részei a látvány egészének, mégis csak akkor világosodnak meg a tudatunkban, ha a látvány egészét, a képet feldaraboljuk. Viszont a látvány egészéből kiszakított részek könnyen válhatnak értelmetlenekké, könnyen hullhatnak szét határozatlan elemekké, ezért azokat a valóságban a látvány egészéhez, a rajzon pedig a kép egészéhez kell állandóan viszonyítani. Csak ebben az esetben válhatnak a valóságos jelenség (képszerű jelen90