Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

IV. MISCELLANEA - Dr. Bihari József-Rák Sándor: A hagyományos orosz nyelvtan bírálata egy svéd szlavista munkájában

5.2.1.1. Amikor egy tárgyról azt mondjuk, hogy az bizonyos állapotban van, a tárgyról való elképzelésünknek megfelelően fejezzük ki magunkat, azaz: a tárgy olyan állapotban van, amilyenben én személyesen látom és szemlélem. Amikor azonban a tárgynak egy tulajdonságot tulajdonítok, már nem lehetek ilyen szubjektív. így pl., ha a levesről azt mondom, hogy forró, hazudok, ha az a valóságban hideg. De amikor azt mondom, hogy melegítették, tévedek, ha nincs felmelegítve. A levesnek ebben az esetben nem kell szükségszerűen melegnek lennie, lehet az csupán langyos is. Ugyanez vonatkozik az alábbi mondatokra: ßeBywKa KpacMBa. ^.eByiiiKa KpacMBaa. Az első esetben a kislány lehet csúnya is, de nekem szépnek tűnik. A második esetben szépnek kell lennie a szépség bizonyos „abszolút" normájának megfelelően. 5.2.1.2. A melléknévi igenévnek mindig van egy cselekvést végző alanya (agent), akár explicite akár implicite, s ez egy olyan tény, ami megmagyarázza, indokolja az igenév aktív (rövid alakú) formáját. Csak amikor nem érezzük a közvetlenül cselekvő jelenlétét, képezhetünk ilyen kifejezéseket mint: „noflorpeTbiíí cyn" nem tudjuk, ki melegítette fel „OTKPBITOE OKHO" nem tudjuk, ki nyitotta ki stb. 5.3. Pettersson nem tartja magát csalhatatlannak. Elismeri, hogy a melléknév hosszú—rövid alakjainak és a melléknevek és főnevek nominativusz-insztrumentalisz alakjainak használatát illetően még igen sok megoldásra váró probléma van. 6. Szerzőnk könyve hatodik, utolsó fejezetében az igével kapcsolatos problémákat vizsgálja meg. A problémák között fontos helyet biztosít az aspektusoknak, különösen szintaktikai viszonylatban. Alig vagy egyáltalában nem foglalkozik az igék morfológiai tulajdonságaival, tehát a folyamatos és befejezett igékkel és az aspektuspárok problémájával. Való igaz, hogy az aspektusok alapproblémáival már elég sokan és sokat foglalkoztak, mégis kívánatos lett volna, hogy legalább az aspektuspároknak szenteljen némi figyelmet, hiszen ez a probléma az utóbbi években az érdeklődés előterébe került. Ez indokolja, hogy mi most felvázoljuk itt e probléma körvonalait. 6.1. Abban a kérdésben, hogy mely igéket kell aspektuspároknak (BM/jOBan napa rjiarojioß) tekintenünk, ma még különböző nézeteket vallanak a nyelvészek. Az egyik felfogás szerint vidpárokról akkor beszélhetünk, ha egy igének két alakja csupán aspektus szempontjából különbözik egymástól. így pl. nepenwcbiBaTb csak a nepenMcaTb folyamatos alakja, ugyanígy a 3aroBapMBaTb csak a 3aroBopwTb folyamatos alakja stb. Viszont a rpoMMTb-pa3rpoMMTb nem aspektuspár, hanem két különböző ige, mert a pa3rpoMMTb-ből nem képezhető folyamatos alak, itt nincs tehát meg a másodlagos szuffixális képzés, mint az előbbi példákban. Ez elmélet szerint tehát csakis az igei előképzővel(npHCTaBKa)ellátott befejezett aspektusú igékből szuffixális képzés útján létrejött igéknek vagy az igei előképző nélküli befejezett aspektusú igékből ugyancsak szuffixális képzés útján létrejött igéknek van folyamatos alakjuk (oTKpbiTb—OTKpbiBaTb, nepeííTii—nepexoAJiTb' peiiiMTb—peiuaTb, nycTMTb— nycnaTb s i. t.). |gy értelmezik a vidpárokat Ju. Sz. Maszlov, A. V. Bondarko és mások. Van azonban a vidpároknak olyan értelmezése is, mely szerint mindazok az igepárok, amelyek csak aspektusra nézve különböznek egymástól, de lexikai jelentésük azonos, egy igének két alakjai csupán. így pl.ncpenMCbiBaTb e felfogásban nepenucaTb folyamatos alakja, a cßeiiaTb pedig a AejiaTb befejezett alakja. E felfogás alapját az igepárok tagjainak szemantikai azonossága képezi. V. V. Vinogradov, I. P. Mucsnyik, E. A. Zemszkaja stb. e koncepció képviselői. 496