Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Kozári József: Birtokviszonyok alakulása Deménden 1860 és 1888 között

BIRTOKVISZONYOK ALAKULÁSA DEMÉNDEN 1860 ÉS 1888 KÖZÖTT (Az 1860. évi földkönyv és az 1888. évi kataszteri telekkönyv alapján) KOZÁRI JÓZSEF (Közlésre érkezett: 1979. január 5.) A magyar parasztság kapitalizmus kori történetének ma még nem egy, eleddig figyelemre nem méltatott, egyszersmind mostohán kezelt forrása van. Nem kismértékben tarthatjuk ezek sorában számon az 1875. évi VII. tc. végrehajtása során keletkezett kataszteri telekkönyveket is, bár az utóbbi időkben már számos jeles szakember mutatott rá jelentőségükre,

1 és a feldolgozás módszerének kidolgozása is megtörtént.

2 Mégis kevesen vállalkoznak rá, hogy feldolgozzák a kataszteri iratokat, valószínűleg azért, mert az adatgyűjtés, és az adatok elemzése roppant időigényes, mondhatni sziszifuszi munka. A jelen dolgozat megírását szintén hosszú adatgyűjtő és feldolgozó munka előzte meg, s ez a magyarázata, hogy a kapott eredmények értékelésére már kevés idő jutott. És itt kell önkritikusan bevallanunk az alább következő dolgozat egyik hiányosságát is, nevezetesen azt, hogy az elkészített statisztika adatainak kellő értékelésére nem keríthettünk sort. Dolgozatunk Demjén község 1860 és 1888 közötti birtokviszonyainak feltárására tesz kísérletet, s ehhez — a település kataszteri telekkönyve és az úrbéri tagosítási iratok között fennmaradt — a határ akkori viszonyait tükröző földkönyvet használtuk. Az egri borvidék nyugati peremén található Demjén — régi nevén Deménd — község a Mátra délnyugati nyúlványai között kanyargó Laskó patak völgyében, a Bányahegy alatt fekszik.

3 Vízmosásokkal barázdált hegyes-dombos határa — melyet a Laskó oszt keleti és nyugati részre — északon Egerszalók, északkeleten Eger, keleten Kistállya, Andornak és Nagytállya, délen Kerecsend, nyugaton pedig Feldebrő és Szólát községek területével érintkezik.

4 Története a XIV. századba nyúlik vissza. A püspökség birtokában levő falut 1331ben Csanád egri püspök donációs levele az egri káptalannak juttatja, 32 évvel később azonban Mihály püspök a gönci és ruszkai tizedek fejében visszaváltja. Ettől kezdve 1804-ig a püspökség, 1805-től pedig az Egri Érsekség birtoka.

5 XV. századi források a szarvaskői váruradalom részeként említik. Két évvel Eger ostroma előtt, 1550-ben már a töröknek hódol, az 1552-es ostromban résztvevő török martalóchadak mégis felprédálják. Csak 1564-ben népesül be újra. 1682-ben a falu 22 házát 7 ökrös gazdaember és 14 zsellér lakja. Nem sokáig, mert az egri törököt blokád alá fogó csapatok felszólítására lakói kénytelenek elhagyni. 1701-ben Gömör megyei telepesek népesítik be ismét. 1729-ben 5 német család is itt adja jobbágyságra magát. 1768ban 411, 1799-ben 662, 1849-ben pedig 872 lélek él a faluban.

6 A faluban élő népesség, mint azt a rövid történeti áttekintés is bizonyítja, nem volt egységes. Különböző társadalmi csoportokra bontotta őket a feudális jog, a ház- és földbirtoklás, utóbb pedig az 1848-ban bevezetett polgári ház- és földtulajdon. E különböző 23* 355