Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Feketéné dr. Cselényi Zsuzsanna: Jókai egri képviselőjelöltsége

JÓKAI EGRI KÉPVISELŐJELÖLTSÉGE FEKETÉNÉ DR. CSELÉNYI ZSUZSANNA (Közlésre érkezett: 19 79. január 5.) Heves megye és székhelye, Eger város történelmünk folyamán sok esetben került az ország függetlenségéért, a haladásért folytatott küzdelem élvonalába. Nagy történelmi múltjához híven 1848-ban is sok neves és névtelen hőst adott az országnak. Szomorú büszkesége a két vitéz tábornok neve: Knézich Károlyé és Lenkey Jánosé. A szabadságharc leverése után ellenzékiségének föladására nem tudta rábírni az a megkülönböztetett bánásmód sem, amely gazdasági fejlődését nyilvánvalóan hátrányosan befolyásolta. 1849ben a megye lakossága a legsúlyosabb zaklatásoknak volt kitéve, napirenden voltak a házkutatások, a szökött honvédek körözése, a halálos ítéletek. Mégis, vagy talán éppen ezért alakult ki jelentős ellenállás úgyannyira, hogy a bécsi udvarnak már 1851-ben számolni kellett vele. Albrecht főherceg a király nagybátyja, Ferenc Józsefnek írt levelében feltűnően kedvezőtlennek ítélte meg az állapotokat Pest, Zemplén, Heves és Borsod megyékben. Szerinte az országban csak vasszigorral lehet kormányozni és csak a katonaságban és a zsandárságban lehet bízni. Valóban, hiába dühöngött az önkényuralom terroija, s leplezték le egymás után az uralkodó hatalom elleni szervezkedéseket Heves megyében, 1857—58-ban a gazdasági válság idején még inkább fellendültek az ellenállási mozgalmak. Megtagadták az újoncállítást, sok sorköteles a Mátrába menekült. A Schmerling-féle provizórium ideje alatt pedig két szervezkedés résztvevőit tartóztatták le és ítélték el 16—20 évig terjedő várfogságra.-E szervezkedések vezetői Somogyi József és Almássy Pál voltak. 1865-ben, amikor Ferenc József kegyelmes királyi egybehívó levélben bejelentette a képviselő-választásokat, Eger a radikalizmusáról híres Csiky Sándort küldte a képviselőházba, miután hatalmas összecsapások során megbuktatták a Deák-párti Vavrik Bélát. A továbbiakban is a Deák-párt és a 48-as eszmék szélsőbaloldali csoportja Csiky Sándor vezetésével mérkőzött meg a választásokon, s mindig Csiky győzelmével, pedig a kormánypártiak nemigen válogatták meg eszközeiket, a pénzt sem sajnálták, s a becsületsértést, a rágalomhadjáratot, a megfélemlítést sem tartották méltatlannak magukhoz. Az 1869-es választások előkészítésének ideje alatt kapta Patay Pál, a szélsőbal politikusa azt a névtelen levelet, melyben halállal fenyegették, Csiky Sándornak, az egri népvezérnek pedig a „megdöglését" kívánták. Az 1869-es választások megyeszerte az ellenzék győzelmével végződtek. 1875-ben a Deák és Balközép Párt fuzionált, megalakult a Szabadelvű Párt. Az összeolvadás után már Tisza Kálmán irányította a választási harcokat. Ebben az esztendőben a választás az 1874-es reakciós új választási törvény szerint történt. E törvény tovább szűkítette a választók körét, ugyanis az 1848. évi V. törvénycikket kiegészítő 1874. évi 33. törvénycikk az országgyűlési képviselő-választásokat új alapra fektette — a 22* 339