Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Kávássy Sándor: Szatmár megye népessége és etnikai viszonyai a XIX. század elején

lábáig ért. Táji tagozódásban gondolkodva azt lehet tehát mondani, hogy a szatmári magyar nép a nyíri részeket, a Szamosközt és a Krasznaköz egy részét, vagyis a megye nyugati és északi felét lakta. A jelzett vonalat azonban nem lehet abszolút választó vonalnak tekinteni. Egyfelől, azon túl is voltak (Nagykároly, Gencs, Dobra, Misztótfalu, Nagybánya, Alsófernezely és Kapnik környékén) kisebb-nagyobb magyar szigetek. Másfelől, azon innen is kerültek más nemzetiségű csoportok. így például Batiz, Lázári, Csegöld, Ura, Csengerújfalu vidékén jelentős román lakosság élt, a rutének meg zömmel, csaknem egy sávban, éppenséggel a megye nyugati peremvidékén helyezkedtek el. A megye déli harmada, tehát a Nyírség Biharral érintkező része, a Krasznaköz alsó fele és a Bükkalja ebben a korban már jellegzetesen is nemzetiségi vidéke volt a megyének. Míg nyugat felé, bár ruténekkel és románokkal vegyesen, főleg németeket lehetett találni, addig keletre csaknem kizárólag a románság ülte meg a tájat. A legjellegzetesebben román településterülete azonban az északon és keleten elterülő Avasság, tehát az Avas-hegység, továbbá a Gutin festői vidéke volt a megyének, ahol a román népesség a máramarosi és kővári románsággal érintkezve alkotott hatalmas masszívumot. (A fentiekre lásd a mellékelt térképet, mely minden nemzetiséget feltüntet, amennyiben annak aránya a tárgyalt korban — a források szerint — meghaladta az érintett terület népességének 5%-át.) JEGYZETEK [ 1 ] Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Danyi Dezső és Dávid Zoltán. Budapest, 1960. 170., 368. 1. [2] Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete. I. Buda, 1809. 31-33.1. [3] Martin von Schwartner: Statistik des Königreichs Ungern II. Ofen, 1811. 531. 1. [4] Magda Pál: Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékeinek legújabb statisztikai és geographiai leírása, Pest, 1819. 438. 1. [5] Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum I. Budae, 1828. 370. 1. [6| Fényes Elek: Magyarország statisztikája I. Pest, 1842. 44. 1. [7] A magyar korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos háziállatok kimutatásával együtt. Pest, 1871. 82. 1. [8] 1740-1835. évi törvénycikkek. Budapest, 1901. 467. 1. [9] A megyében levő települések számát Szirmay Antal i. m. I —II. Buda, 1809-10. alapján határoztuk meg. Itt kell megjegyeznünk, hogy Ludovicus Nagy téved, amikor 20 mezővárosról beszél. [10] Az itt érintett kérdésekkel részletesebben is foglalkozom Szatmár megye leírása Ludovicus Nagy Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum c. munkájában címen megjelent közleményemben (Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XIV. Eger, 1978. 371-372. 1.). [11] Szirmay Antal i. m. I. Buda, 1809. 215., 256., II. Buda, 1810. 337. 1. [12] Magda Pál i. m. 443. 1. [13] Móricz Zsigmond: Szatmár vármegye népe. Szatmár vármegye Budapest, é. n. 257. 1. [14] A fő forrást a szatmári püspökség 1831-re szóló sematizmusa (Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis szathmariensis pro anno Domini MDCCCXXXI. Pestini é. n.) jelentette. Tekintettel azonban arra, hogy néhány egyházközség felett az egri érsek és a nagyváradi püspök gyakorolt egyházi főhatóságot, ezek sematizmusait is elő kellett vennünk. A nagyváradi püspökségnek sajnos csak 1833-ból állott rendelkezésre ilyen kiadványa. így tehát a szatmári püspökség sematizmusán kívül még a következő kettőt vettük igénybe adataink kiegészítésére: a) Schematismus venerabilis cleri dioecesis agriensis ad annum Jesu Christi MDCCCXXXI. Agirae é. n., b) Schematismus venerabilis cleri dioecesis Magno-Varadinensis latini ritus pro anno MDCCCXXXIII. M. Varadini, é. n. Minden helység adatait így sem sikerült felhajtanunk, így szükségből néhány helyen L. Nagy adatait használtuk; azoknak a helységeknek nevét, melyeknek adatát L. Nagytól vettük, megcsillagoztuk. Az adatok időbeli egyöntetűsége így itt-ott csorbát szenved, ez azonban korántsem olyan mérvű, hogy a nemzetiségi megoszlás arányait illetően lényeges fenntartásokkal kellene élnünk. 22 337