Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Palcsó Pálné dr.: Korszerű oktatási-nevelési elvek és hatékony foglalkoztatás

véleményét viszik a testület elé, akkor már világossá válhat, hogy a pedagógusoknak is rendelkezniük kell az előbb említett ismeretekkel. A pedagógus oktatja, neveli a leendő munkaerőt is. Sokszor talán nem is gondolunk arra, hogy amikor az óvodában a gyermekeket a rendre, fegyelemre, a tárgyak védelmére szoktatjuk, már akkor a majdani munkaerőt is neveljük. Még inkább így van ez az általános iskolában, ahonnan kikerülve a tanulók egy jelentős része már munkába áll, szakmunkásképző intézetekben tanul tovább, ahol konkrét termelőmunkája már tevékenysége jelentős részét képezi. Ezért kellene már az általános iskolákban több gondot fordítani azon ismeretek fejlesztésére, amelyek szükségesek ahhoz, hogy tanulóink helyt tudjanak állni a munkában. Itt ismét hangsúlyozom: nem csupán a szakképzés alapjait kell megteremtenünk, hanem elő kell készítenünk azt is, hogy a későbbiekben tudjanak élni köztulajdonosi jogaikkal. Az iskolai élet demokratizmusa — ha az nem formális — ad némi alapot erre, de nem ad elegendő ismeretet arra vonatkozóan, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését a gazdasági kérdések iránt. Erre a keretek adottak: kirándulás, üzemlátogatás, osztályfőnöki óra, sőt minden szakmai tárgy is kínálja a lehetőségeket, csak ezeket pedagógusainknak ki kellene használni. A tanulók világnézeti nevelése minden pedagógus feladata. Ezt viszont legtöbbször leszűkítik a filozófiában tanult ismeretek adaptálására. A pedagógus saját példamutatása is nevel jó vagy rossz irányban. Elvárhatjuk-e a helyzetek reális szemlélését, a főbb összefüggések megértését, a köztulajdonosi tudat csíráit attól az újonnan munkába lépő embertől, akinek nem tanították meg a tények reális értékelését, inkább döntésképtelenségét bizonyították, és aki pl. azt tapasztalta, hogy az iskolai osztályok közötti versenyben meghatározó szerepe az osztályfőnök személyének van. A pedagógus feladatai közé tartozik az a tevékenység is, amelyet pályairányításnak nevezünk. Nagyon felelősségteljes, szép ez a feladat. Kevesen ismerik viszont jelentőségét és népgazdasági kihatásait. „Úgyis a szülő dönt alapon" meg sem próbálják a befolyásolást, más esetekben e kétoldalú folyamatnak csak egyik oldalát ismerik. Milyen képességekkel rendelkezik a tanuló (amelyen sokszor nem képességeket, készségeket, hanem csupán tanulmányi eredményt értenek), milyen pályára lenne alkalmas. Vagyis kimarad a másik oldal: mire van szüksége a népgazdaságnak. E két pólust kellene egyensúlyba hozni. Az egyensúly megteremtésében nagy szerepe van a beiskolázási keretszámoknak, de ez egyrészt csak fő vonalakban szabályozhat, másrészt mindannyian tudjuk, hogy a szakmaszeretet, a munkával való azonosulás nagyon lényeges a munkaképességet befolyásoló tényezők között. 12—14 éves tanulók érdeklődését fel lehet kelteni a „hiányszakmák" iránt és akkor nem kerül sor a tömeges elutasításokra, melynek hatása jelentős (ha azt mérni nem is lehet pontosan) a fiatal ember pszichikumára és későbbi munkája eredményességére. Nem fölösleges tehát mindennapi létünk alapvető összefüggéseit megismertetni a leendő pedagógusokkal sem, hiszen mindennapi oktató-nevelő, propagandamunkájukban, közéleti tevékenységükben elengedhetetlen a gazdasági célkitűzések ismerete és azok megvalósításában a társadalom tagjainak együttműködése. Az ember mint termelőerő és a termelési viszonyok hordozója Az említettek jelentőségét még inkább aláhúzza az a tény, hogy gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a termelés tényezői között kiemelkedő szerepe van a „humán" tényezőnek. Régóta ismerjük a marxizmus—leninizmus azon tanításait, melyek a legfőbb termelőerő, az ember szerepét hangsúlyozzák. Az emberi tényező primátusa a társadalmi32