Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Nagy József: A Heves megyei munkásság harcai az 1905—1906-os belpolitikai válság idején

Az agrármozgalmak hatására a Heves megyei Gazdasági Egyesület is készített egy tervezetet a cselédügy rendezésére. Ennek véleményezésére felkérték Mártonffy Lajos gyöngyösi járási főszolgabírót. Mártonffy 28 oldalas röpiratban fejtette ki véleményét, igen súlyosnak ítélve meg a magyarországi mezőgazdasági cselédek helyzetét, amelyen azonnal javítani kell. Mártonffy gondos számítást végzett és szerinte a cselédek évi átlagjövedelme a következő: lakás értéke (külön szoba, közös konyha) 60 K készpénz 48 K 14 hl rozs 112 K 2,5 hl búza 32 K 6 hl árpa 40 K tüzelő értéke 28 K 1 hold (1200 •) kukorica föld 30 K sertéstartás 24 K Összesen: 374 K Ebből közterhet visel: állami adó 3 K 20 f országos betegápolási adó — 16 f községi és megyei adó 1 K 60 f egyházi adó (párbér) 10 K Összesen: 14 K 96 f A szerző megállapítja, hogy számítása átlagos és a „cselédek nagyobb része van a feltüntetett összegen alul fizetve, mint felül". A természetbeni juttatást is beszámítva tehát egy családos, gyermekes cseléd napi átlagban 14—16 órás munkával 1 koronát keres. Mártonffy nemcsak a problémákat látja meg, hanem nagyon ésszerű javaslatait a következőkben összegzi: 1. Az adóterheket a munkaadó viselje. 2. Orvosi és gyógyszertári költségeket a munkaadó viselje, az uradalmi orvos hetenként rendeljen a cselédeknek. 3. Az évnegyedes bért ne negyedév végén fizessék. 4. Az évi minimális illetmény lakásértéken kívül 400 korona legyen.

2 2 Mártonffynak a cselédkérdésben elfoglalt álláspontja meglehetősen közel áll Csizmadiáék Hatvanban elfogadott koncepciójához. Természetesen a Heves megyei Gazdasági Egylet nem tette magáévá Mártonffy elgondolását. Az egész röpirat csupán azt jelezte, hogy az uralkodó osztály egy fiatal tagja, aki munkakörénél fogva gyakran megfordult szegényebb néprétegek körében is, észrevette, hogy a mélyben is emberek vannak, akiket ugyancsak megilletne az emberi élet. 1905—1906-ban az ipari munkások szervezkedése nem ért el látványos eredményeket, de ha figyelembe vesszük, hogy az ipari munkások Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és a kőművesek Pásztón már szervezettek voltak, akkor ezen nem lehet meglepődni. Az ipari munkások szervezeteinél az volt a cél, hogy a még szervezetlen munkásokat is bevigyék a szakszervezetekbe, harcoljanak a keresztényszocialisták egységbontó törekvéseivel és egységesen lépjenek fel a munkaadókkal szemben. Új szervezetek általában csak úgy jöttek létre, hogy az alispán vagy a belügyminiszter valamilyen szabálytalanság miatt felfüggesztette a szervezetet, amely aztán egy-két hónap -múlva új szervezetként ismét megalakult. Több adat arra utal, hogy a szakszervezetek nem vették túlságosan komolyan az ilyen feloszlatásokat. Feloszlatás után alakult újjá Gyöngyösön az ácsok helyi csoportja 1906. március 4-én, melynek elnöke Závoda Ferenc, pénztárnoka Jung281