Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Vadon Lehel: Upton Sinclair világnézete a magyarországi kritika tükrében

annál: világnézet."

2

2 Helyesen látta meg azt is, hogy Sinclair politikai céljai megvalósításában az evolúció, a fokozatos fejlődés híve, meggyőződése volt, hogy egy igazságosabb világrend vértelenül, erőszak nélkül, fejlődéssel elérhető. Az új társadalom feltétele az elnyomottak szellemi fejlődése és a proletárság erősebb szervezkedése. „Sinclair a munkások gondolkodásának akar utat mutatni, erre szolgál minden munkája, ez írói életprogramja." Lutter Tibor Sinclair-tanulmányában az író szocialista világnézetének kialakulását, annak hibáit és hiányosságait elemezte.

2 3 Sinclair a való ságkeresés útján jutott el a szocializmushoz. A szocialista tanokat rendszeres formában az amerikai szocialista párt egyik veteránjának, George D. Herronnak segítségével ismerte meg. Herron maga is érdekes életű ember volt, mint pap fordult szembe a kapitalista Amerikával, majd papi hivatását feladva a szocialista eszméknek szentelte életét. A fiatal írót a legnehezebb években támogatta, s az ő biztatására Sinclair belevetette magát a szocialista irodalom tanulmányozásába. A Jézus—Hamlet—Shelley-látomás helyébe véglegesen a szocialista világnézet mindennapi gyakorlata lépett. Az amerikai munkásmozgalom nehéz viszonyai között és az amerikai irodalom különleges légkörében többször került világnézeti és művészeti tévedésekbe: „Sinclair világnézete igen sok ponton ellenkezik a munkásosztály igazi érdekével." Azok közé a szocialista értelmiségiek közé tartozott, akik a szocializmus megvalósulásában a békés fejlődés útját hirdették, aminek az amerikai munkásmozgalom politikai síkon kárát vallotta. Sorozatos kudarcok ellenére újra meg újra megpróbálta evolúciós programját valóra váltani, sikertelenségének forrását azonban élete végéig nem ismerte fel, még az általa olyannyira tisztelt történelmi tények sem tudták vele megértetni a politikai gyakorlat logikáját. Hegedűs Géza is megpróbálta Sinclair bonyolult és ellentmondásos világnézetét meghatározó tényezőket és eszmeáramlatokat áttekinteni. Helyesen mutatta ki azokat a hiányosságokat, amelyek cáfolják az író „igazi szocialista" voltát, világnézetének pontos meghatározására azonban ő sem vállalkozott. A „szemétben turkáló" író egyértelműen antikapitalista volt, magát határozottan szocialistának hitte és vallotta, s annak hitték olvasói és író társai is. Hegedűs szerint a korai, 1919 előtti regényei (A mocsár, A mindenható pénz, Szén őfelsége) írása idején sem volt szocialista, bár a szocializmustól nem zárkózott el, és „antikapitalista pátoszával, valóság iránti hűségével, szenvedélyes leleplező indulatával egészen közeli szövetségesként került a proletariátus oldalára". A kispolgári, forradalomellenes szociálpolitikában gondolkozó keresztényszocializmusa térítette utópisztikus elméleti és gyakorlati politikai elképzelései felé. Azt képzelte, hogy „a tőke tőkeellenes magatartást képes felvenni", ezért bízott abban, hogy a kapitalizmus a tőke segítségével, reformok útján megváltoztatható. írói és politikai ellentmondása is e nézetéből fakadt: felháborodottan bélyegezte meg a proletáriátus kizsákmányolását, szeretetének és részvétének egészével a proletárok mellett állt, mégis félt attól, hogy a proletariátus maga hajtsa végre a társadalmi változást. Sinclair megismerkedett a marxizmussal is, de alapjában félreismerte. Materializmusa sohasem jutott el a valóság dialektikájának megértéséhez. Materialista szemléletének vulgáris és mechanikus volta azzal magyarázható, hogy „a szellemi élet eredményeit mindig valahogy egészen közvetlenül igyekszik a gazdasági körülményekből származtatni, a múlt korok jelenségeit történelmietlenül ítéli meg". Hegedűs véleménye szerint Sinclair nem volt marxista, legközelebb hozzá a Jimmie Higginsben jutott, amikor a születő Szovjetunió mellé álló amerikai munkás alakját rajzolta meg, és „egyszeriben maga is az ő szemével néz és ítél". Hegedűs tévedésnek minősítette Sinclair — mind hazájában, mind külföldön — kommunista íróként való értékelését. Sem a 250