Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Zahemszky László-: A folklór szerepe K. Ivanov csuvas költő epikus műveiben
Xirte sava ayénőe A mezőn a kasza alatt Kuräk vaS-vaS yavanat'; A fű lehanyatlik; Usal xuyxä-suyxäran A keserű búbánattól Narspi puse usanat'. Narspi feje lehorgad. Kullen-kunax tenőene Napról napra a földet X£vel xertnesem xertet; A nap egyre jobban perzseli; Xuyxa-suyxä kunran-kun A búbánat napról napra Narspi őerine siet. Narspi szívét eszi. A népköltészeti elemek felhasználása közben Ivanov nem őrzi meg mindig külső nyelvi burkukat. A textuálisan kimutatható pszichológiai párhuzamokon túl a drámai helyzetekben a hősök lelkének mozgását szembeállítja a természet „állapotával", ám annyira részletesen, hogy a táj olyan hangsúlyozott szerephez jut, amilyen szerepe nincs a népköltészetben. Az erdőlakó csuvasok folklóijának kedvelt költői képét, az „öreg tölgyet" (vat yuman), a „sötét erdőt" (xura varman, sem värman ) részletesen, plasztikusan festi, s az erdő rajza összhangban áll Setner és Narspi viharos emócióival. Az erdő ábrázolásánál a költő tulajdonképpen a népköltészeti pszichológiai párhuzam talaján áll, az emberi lélek feltárása céljából azonban jelentősen kiszélesíti a képet, s ezáltal új esztétikai minőség, a lélektani ábrázolás kifejezőeszközévé teszi. C)Már az eddigi példákból is kiderült, hogy Ivanov lexikai-frazeológiai szótára erősen folklór jellegű. Ez az összhatás két forrásból származik: (1) A költő a folklór több lexikai elemét változatlan formában veszi át. Ilyenek az állandó jelzők [sut xevel — fényes nap, sut tenSe — fényes világ, siö é tavan — hét testvér, sime s tukmak - zöld husáng, xur a yun — fekete vér, sar ä i'raí - szőke, aranyló rozs (Az özvegy); tip e r aia — szép legény, xur a pelét — fekete felhő, xur a varman — sötét erdő (Narspi)], a megszemélyesítések [i'raí xumxana f — a rozs ring (Az özvegy); xevel tuxn a — a nap felkelt, xevel larn a - a nap leszállt stb. (Narspi)], figura etimologicák \yurlaf yurrine — dalát dalolja (Vastiló)], a közhelyek [itmel tines lei enSe — hetven tengeren túl, utmál tinés uttinCe — hatvan szigeten túl (Narspi)], közmondások [kélren vutä tavas suk — hamuból nem csinálsz tűzifát, öän sämaxän suyi kik - az igaz szónak nincs hamissága (Narspi)]. A serényen hímezgető Narspit ábrázoló költői kép magva egy találós kérdés: Süs xürellé xurs'a yíta Kócfarkú acélkutya Per k£ret te per tuxat' Egyszer bemegy, egyszer kijön. (2) Maga is alkot olyan szerkezeteket, amelyek tömörségüknél és anyaguknál fogva folklorisztikusak, például: katra pusl a sémelsem — fürtös fejű kalangyák, sil vi'lya t' — a szél játszik, xevel saväna f — a nap ujjong, tette m kasé kus sinöe — sötét éjszaka a szemén (Az özvegy); teníe xeperte t — a világ ujjong (Narspi). Noha grammatikai eszközzel valósul meg, bizonyos fokig mégis ide tartozik, hogy mondatszerkesztésében némelykor utánozza az anatri népdalokat, amelyekben a többes számú alany mellett gyakran egy es számú állítmány áll: Ser semerse kaöéífien^ A földet döngetve a legények Ta&a[f]xapxa umenCe 7ű«co/(nak) a kapu előtt Utsa-utsa pi'nä Cux Járton-járása közben áánkartatajPJtenki sem Cse«g(enek) a pénzei 1 (Narspi) 228
