Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Zahemszky László-: A folklór szerepe K. Ivanov csuvas költő epikus műveiben

A FOLKLÓR SZEREPE K. IVANOV CSUVAS KÖLTŐ EPIKUS MÜVEIBEN ZAHEMSZKY LÁSZLÓ (Közlésre érkezett: 1979. január 10.) 1. A 19. század hatvanas éveiben a cári kormányzat által végrehajtott művelődésügyi reformok (anyanyelvi oktatás bevezetése, tanítóképzők szervezése stb.) elősegítették a csuvas nép nemzeti öntudatra ébredését, s ezáltal az eredeti irodalomnak mint a nép önkifejezési eszközének a megszületését. Jelentős szerep jutott ebben I. Ja. Jakovlevnek (1848—1930), a Volga-vidéki felvilágosodás kiemelkedő alakjának, aki 1868-ban még gimnazistaként megvetette a szimbirszki csuvas tanítóképző alapjait. Jakovlev a hihetetlen elmaradottságban tengődő csuvas nép szociális helyzetének javítását a nép szellemi felemelése révén kívánta megoldani. Az értelmet a társadalmi lét fölé helyezte és hitt abban, hogy a felvilágosítás révén igazságosan át lehet rendezni a világot. Az orosz és a világkultúra értékeinek közvetítésére mindenki számára jól érhető kommunikációs eszközre volt szükség, s ezt az eszközt Jakovlev az anyanyelvben látta. Ám hogy a csuvas nyelv ilyen kommunikációs eszközzé váljon, ki kellett dolgozni egy egységes irodalmi nyelv normáit, melynek előfeltétele volt az eddigi tökéletlen írásmód megreformálása, azaz új ábécé létrehozása. Jakovlev ábécéjének alapját az orosz gráfia képezte, ezt azonban — felismerve anyanyelve fonológiai szerkezetét — nagy körültekintéssel igazította a csuvas nyelv sajátosságaihoz. Az irodalmi nyelv alapjául anyanyelvét, az anatri (déli) nyelvjárást választotta, amely nézete szerint jobban tükrözte a nép nyelvét. A szimbirszki tanítóképzőben a maga kezében összpontosította a csuvas nyelvű könyvkiadást, s a kezdeti erkölcsnemesítő vallásos írásművek után kiadja csuvas fordításban a Bibliát, L. N. Tolsztoj olvasókönyveit, Puskin, Lermontov, Nyekraszov, Szaltikov-Scsedrin, Akszakov, Kolcov, Usinszkij műveit is, 1908-ban pedig sor kerül egy olyan antológia megjelentetésére, amely csuvas szerzők eredeti műveit is tartalmazza.

1 Minden irodalmi és tudományos szervező munkájának ellenére az új, egységes irodalmi nyelv azonban aligha vált volna a csuvas irodalom alapjává, ha Jakovlev nem fedezi fel a kimagasló tehetségű Konsztantyin Ivanovot (1890—1915), akinek művei meghatározták a modern csuvas irodalom egész további fejlődését.

2 2. Epikus műveinek megírásakor K. Ivanov nagymértékben támaszkodott a folklórra. A népköltészet iránti vonzalmán túl — amit a költő a szimbirszki iskolából hozott magával, ahol a folklórgyűjtés minden tanuló munkájának szerves részét alkotta —, ennek az volt az objektív oka, hogy mondanivalójának közérthető kifejezésére csupán a társadalmi tudat tükrözésének meglevő népi eszközeihez folyamodhatott, mivel az Ivanov előtti csuvas irodalom még nem tudta kidolgozni az új műköltészeti formákat. A népköltészet mély hatása egyaránt megnyilvánul Ivanov műveinek A)szüzséjében, B) szerkesztésében, C) lexikájában, D) fonetikai megkomponálásában. 223