Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Illényi Domonkos: A neokolonialista gazdaság és ideológia főbb kérdései

Végül a fejlődő országok specifikus feltételeinek megfelelően a kapitalizmust „áthangszerelve", mint társadalmi fejlődésmodellt propagálja, a szocializmusra orientált, nem kapitalista út helyett. A fenti elméletek kétségtelenül hatással vannak a fejlődő országok ideológusaira és nehezítik a neokolonializmus elleni harc ideológiai-politikai-gyakorlati feltételeit. A fejlődő országokban kialakult társadalmi-politikai koncepciókban ugyanis fellelhetők a „szegény ország — gazdag ország", a polgári „konvergencia-elmélet" és a maoista álforradalmi elméletek hatásai. Leggyakoribb az objektív helyzet tudománytalan általánosítása, amely indifferens, eklektikus, kispolgári, sokszor nacionalista nézetek kialakulásához vezet. Ez az aspektus a felsorolt elméletek egyik fő táptalaja, amelyet csak hosszabb távon, az urbanizáció fejlődésével, iparosítással, az osztállyá szervezett munkásság kialakulásával, osztály tudatos nevelésével, az analfabétizmus felszámolásával, az uralkodó csoportok műveltségi monopóliumának megtörésével stb. lehet hatástalanítani. Mindez azonban feltételezi a szocialista világrendszer egységes, állandó támogatását. Az imperialista stratégia azonban ma sem mondott le a forradalmi áramlatok elszigeteléséről és meggyengítéséről. Ezt segíti elő új gazdaságpolitikája és neokolonialista ideológiája is, amely a szocialista világrendszeren belüli ellentétek szításán túl, főként „Dél gyermekeinek" a megnyerésére irányul. „Ezzel az antiimperialista frontot szétvágjuk, erejét megtörjük, eltereljük figyelmét az igazi veszélyről és alapvetően hamis vágányra visszük."

15 Összefoglalva: 1. Az imperializmus nem veszített sokat veszélyességéből, mint a fentiek is mutatják, de a nemzetköi erőviszonyok arra kényszerítették, hogy érdekeit más módszerekkel próbálja érvényesíteni. 2. Az imperializmus az ideológiai befolyásolás mellett a gazdasági és szociális folyamatokra igyekszik hatni, amelyekkel ugyan részsikereket elér, de a progresszív erőket nem tudja megállítani. 3. Az imperializmus inherens ellentmondásai miatt sem saját „házatáján", sem a külkapcsolatokban nem tud mozgásának olyan tartalmat adni, mint néhány évvel ezelőtt. Ezáltal az imperializmus objektíve az ellentmondások előfeltételeit teremti meg közötte és a teljes függetlenségre törekvő, szociális haladást igenlő, fejlődő országok között. 4. Termékeny együttműködés alakult ki a szocialista országok és a fejlődő világ között, amelyben különös értékű az, hogy a szocialista államok forradalmi tapasztalataikkal segíthetik az új nemzeti államok társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális fejlődését. 5. És végül, az imperializmus és nemzeti felszabadító mozgalom közötti küzdelem új szakaszába lépett, amely a kapitalista világ neokolonialista „egyenlőtlen cseréjének" és beavatkozásának teljes kikapcsolásáig tart. JEGYZET [1] Entwicklungsländer und unsere Hilfe. Zur Entwicklungspolitik der CDU/CSU. Bonn. 1961. 23. oldal. [2] Industriekurrier, 1967. szeptember 21. szám. 4. oldal. [3] Szentes Tamás: A gazdasági elmaradottság. Kossuth, 1965. 23-24. oldal. [4] A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása. Moszkva, 1969. június 5-17. Kossuth, 1969. 50. oldal. [51 A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. Kossuth, 1975. 218-219. oldal. 18