Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Hekli József: Viktor Rozov hőstípusai

VIKTOR ROZOV HŐSTÍPUSAI DR. HE KU JÓZSEF (Közlésre érkezett: január 5.) Viktor Rozov drámai művei — többségükben — a felnövekvő nemzedék útkereséséről, morális töprengéseiről szólnak. Darabjai mindig az adott korszak társadalmi valóságából táplálkoznak, és általában az élet egy-egy jellegzetes tendenciáját, emberi magatartásformáját ragadják ki. A legteljesebben és a legmagasabb művészi színvonalon nem Rozov fogalmazta meg a valóság tényleges konfliktusait, de műveivel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az adott korszakok kényes és aktuális kérdései végső soron — ha végül is legtöbbször mások tollából — pontos és rangos művészi megfogalmazást kapjanak. Egyike volt a szovjet dráma azon „szürke eminenciásainak", akiknek munkássága nélkül talán elképzelhetetlen lett volna a minőségi előrelépés e műfajban. Általában elmondható, hogy Rozov is építette azt a hidat, amelyen a szovjet drámairodalom a szimplifikáló és sematikus stílustól a modemebb, motiváltabb realizmusig eljutott. A rozovi dramaturgia két forrásból táplálkozik, egyrészt Csehovból, másrészt a negyvenes-ötvenes évek amatőr színjátszásából. Előző dolgozatunkban, amely szintén a Tudományos Közleményekben (1) jelent meg, már részletesebben szóltunk - Rozov kapcsán — a Csehov-drámák újszerű jegyeiről, vagyis arról, hogy az intrikák mellőzése, a külsődleges eseményesség háttérbe szorítása, a mindennapi élet egyszerű tényeinek színrevitele, a belső, lelki történésekre való összpontosítás, a jellegzetes „szöveg alatti áramlás" mind szokatlanok voltak a drámairodalomban, s arról is, hogy a drámák banális felszíne mögött mindig lényeges mondanivaló lappang, s egy-egy jelentéktelennek tűnő gesztus vagy szürke apró mozzanat mögött emberi, etikai tragédiákat kell látnunk. Viktor Rozov sok mindent tanult Csehovtól, s példaadó-ihlető hatásáról nemegyszer maga is hangsúlyozottan szólt. A kitűnő mester több jellegzetes írói jegye felismerhető alkotásaiban. Rozov — akárcsak eszményképe — köznapi történetekbe ágyazva ábrázolja kora eszmei és erkölcsi konfliktusait, ugyanakkor fesztelenül mélyed el a magánélet dolgaiban, s nem tartózkodó a közélet problémáinak bolygatásában sem. De művei többségében a közéleti mondanivaló — a látszólag szűkebb családi élet keretein belül való mozgás ellenére — kitetszően dominál. Úgy is mondhatjuk, hogy darabjait mindig közönségközeli miliőbe helyezi. Éppen ezért nem véletlenül népszerűek széles körben a rozovi alkotások, amelyek a mai nemzedék közéletének és magánéletének nyitott vagy intim, mélyebb vagy felületibb, de mindenképpen jellemző szféráit érintik. A rozovi dramaturgia másik forrása az amatőr színjátszás. Köztudott, hogy a leendő író hosszú évekig lelkes, műkedvelő, majd hivatásos színészként tevékenykedett. Bár „igazi" szerzők műveit játszották, de a szereplők is — néhanapján — hozzáírtak a művekhez egy-egy betétet, jelenetet. Rozov is a maga írta kisebb epizódokban, jelenetekben kezdte tanulgatni a színi hatás, a poénra épített dialógus mesterségét.