Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Gál István: A széppróza formálódása a reformkor és a romantika vonzásában (Gyegyuhina L. Ny. Megjegyzések a modern költői nyelv szintaxisának néhány kérdéséről)

lomban ez már a reformkor politikai mozgalmai előtt fel-feltűnik Kisfaludy Sándornál, Fáynál, majd később Vörösmartynál, amikor ez a nemzeti önismeret már honszerelem vallomásává hevül és a magyar nemzeti egyenrangúsodásig fokozódik. És ha honszerelmet költenél fel, Melly ölelve tartja a jelent, Melly a hűség szép emlékezetével Csügg a múlton és jövőt teremt, Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal Hogy szívekbe menjen által a dal; S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek, És a gyenge és erős serényen Tenni, tűrni egyesüljenek; És a nemzet, mint egy férfi álljon Érc karokkal győzni a viszályon. Ez a széles gesztusú és szuggesztív erejű líra csak úgy juthatott erre a fokra, hogy egyesíteni tudta a helyes nemzeti múlt értékelését a jelen, politika tettre ébresztő erejével, a nemzeti önismerettel. Ennek az eszmének nyilván többféle értelmezése élt. Mást jelentett főleg módszerét tekintve egy nemesnek, mint egy jobbágynak. Mégis a régi nemesi nemzetfogalmat revideálásra kényszerítette, hiszen a gazdasági és politikai kény szerhatások ezt már kézzelfoghatóan jelezték a kiváltságokkal rendelkező rétegek számára. Eljutott a reformkori társadalmunk arra a fokra, hogy tudomásul vegyen egy olyan újfajta nemzeti érzést, amelynek meghatározói a konkrét gyakorlati politikai tényezők. Nemzeti múltunk újszerű értékelése olyan történelemszemléletet formált, mely erősen szubjektivizálódik és emiatt intenzív érzelmi telítettséggel rendelkezik. A múlttal a jelen szemszögéből nézve a tiszta jövő érdekében kovácsolja a nemzeti önismeretet, melyet a „hass, alkoss, gyarapíts" s a „haza és haladás" jelszavai egyértelműen kifejeznek. Ez a reális nemzeti önismeret szükségszerűen vezet a szociális problémák megoldásának fontosságához, egy fejlettebb, jobb társadalom megteremtésének felismeréséhez. Az eszmék tisztulásának és az erkölcsök formálásának szent hivatását magára vállalta a reformkor irodalma is. Ennek megfelelően módosította a régi és megteremtette az új, korszerű műfajokat a prózában a bonyolultabb tartalom művészi kifejezésére. Sok volt a kísérletező író, legalább olyan sokszínű a műfajgazdagodás. A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején erős differenciálódás indul meg a szépprózai alkotások művészi értékeinek felmérésében. Az elbeszélők száma megnő, tért hódít a széppróza, s az elbeszélések java a kor nagy kérdéseihez kapcsolódik, a nemzet, a társadalom gondjaiban osztozik a költészettel. Eszmei és művészi tekintetben itt húzódik a határvonal a negyvenes évek értékteremtő, a valósággal kölcsönhatásban alakuló prózairodalma és a pusztán külföldi minták követésére szorítkozó elbeszélések között. A probléma túlzott leegyszerűsítését kellene vállalni, ha azt állítanánk, hogy ez az előbb említett határvonal a realizmus és a romantika ellentétében, illetve kölcsönhatásában jelentkezik. A valóságos helyzet ettől sokkal bonyolultabb, amit a későbbi alkotások példáival igazolhatunk. Eötvös kritikai realista regényeiben igen sok romantikus vonást találunk, ugyanakkor Jókainak az európai romantika hatása alatt született műveiben számos realizmusra utaló mozzanatra figyelhetünk fel. Nagy Ignác és Kuthy romantikus regényeiben is feltűnnek realista vonások, Gaal és Pákh realisztikus elbeszéléseiben találkozunk romantikus motívumokkal. A társadalmi problémák ábrázolására ösztönzést adott a francia romantika is. A hazai romantika, mely már korábban összefonódott a tettre 166