Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egyik legelső erdélyi vízelemző: Neustaedter Mihály (1736-1806)

Ezt a dolgozatát - miként bevezetőül el is mondotta - Oesterreicher József füredi physicusnak a budai keserűvizek „felfedezése" inspirálta (amelyről a Wiener Hofzeitungból értesült). A mezőségi Kis-Szék vizében nagy mennyiségű keserűsót tudott ugyanis ő is kimutatni: 6 font vízben (megállapítása szerint) van: „Három erdélyi mérték levegő (gáz), amelyből azonban csak az egytized rész levegősav (szénsav), a többi rész közönséges levegő. 627 gran Glauber-só 4 gran szénsavas mész". „Az időnek vagy kedvezőbb körülményeknek kell átengedni, hogy a mi hazai csodasónk ismertebbé tétessék." Kár, hogy a kis-széki víz kémiai analíziséről szóló jelentésével Neustaedter be is fejezte orvos-vegyészi tevékenységét. Ennek okát ő maga sehol sem írta le, néhány tényezőt azonban igen valószínűnek tarthatunk: 1. A századfordulótól kezdve fő figyelme a himlőoltás propagálása irányába fordult. 2. Megérezte, hogy a kémia gyors fejlődésével már nem tud együtt haladni. Nyulas Ferenc 1800-ban az ásványvizek analíziséről elvben és a radnai vizek vizsgálatáról konkrétan is olyan alaposan szólt 3 kötetes könyvében [20], hogy ahhoz még hasonlót sem remélhetett alkotni az az orvos, akinek egyetemi diplomáján már közel 40 éves volt a patina. 3. A kis-széki vízben a későbbi kutatóknak nem sikerült megtalálni az általa megtalálni vélt állítólagos nagy mennyiségű keserűsót, ez kémikusi tekintélyét jelentősen csorbította. Ezzel Neustaedter kémikusi tevékenysége lényegileg lezárult. Nincs jogunk azonban a munkásság végének kisebb értéke mellett a kezdeti működés korszerűségét bármiképpen csökkenteni. Éppen az a példa mutatja, hogy a kémia Lavoisier, a kémiai analízis Bergman fellépte után olyan gyors fejlődésnek indult, hogy az önálló szakmává vált, nem gyakorolhatta hosszabb ideig kora színvonalán az az orvos, akinek fő elfoglaltsága a betegek gyógyítása volt. Egyéb tevékenysége Neustaedternek igen sok energiája ment el a román fejedelemségekből behurcolt járványok hathatós és igen sikeres leküzdésére, nem maradt elég ideje, hogy a kémia legújabb elméleti haladásával, az analitika gyors fejlődésével lépést tudjon kellőképpen tartani. A járványok elleni küzdelem hozta meg 70. életévében halálát is. A Gubernium 1805 őszén megbízta ugyanis a szebeni Teréz árvaház (Orphanotropium Theresianum) orvosi tisztségének ellátásával [21], A következő év tavaszán „febris putrida" (valószínűleg tífusz) járvány ütötte fel a fejét az árvaházban. Neustaedternek sikerült nagy tudással és lelkiismeretességgel végrehajtott intézkedésekkel a járvány terjedését megakadályozni. Eközben azonban ő maga a betegekkel való érintkezés közben fertőződött, s tíznapi betegeskedés után 1805. június 5-én meghalt. Nem szabad ezt a korral járó kisebb ellenállóképességnek tulajdonítanunk, inkább azt kell csodálnunk, hogy ilyen virulens fertőzés terjedését sikerült megállítania. Jellemzésként érdemes felfigyelni arra is, hogy a Neustaedter helyébe lépett 33 éves dr. Bachner 40 nap múlva maga is a járvány áldozata lett [22], Méltó befejezése volt Neustaedter életének ez a fajta halál. Elesett azon a harctéren, amelyen egész életén át annyi győzelmet aratott, felhasználva nagy természettudományi tudását és orvosi gyakorlatát, példamutató lelkiismeretességét. 109