Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

hogy meggyőződésén, vágyain semmit sem kell változtatnia, mert elvei a szocialistákéval azonosak. Hosszú, kereső útja végén, bár halála árán, eljut az igazsághoz, a szocializmushoz. Az eszmei tévedések mellett a regény mély részvétet keltett az elnyomottak iránt, amit Sinclair művészi kifejezésével ért el. Azon kevés művei közé tartozik, amelyben a költőiségig tudott emelkedni. Regénye egész életművének legművészibb teljesítménye. Mind eszmei, mind művészi kifejezésben Az ács fiának hívnak {They Call Me Carpenter, 1922) című regénye áll legközelebb a Kutató Sámuelhez. Mind a két regény a tiszta ember szembekerülése Amerika társadalmával, mind a kettő az igazság elbukásának modern eposza. Upton Sinclair 1922-ben írta ezt a regényét, amelyet a Népszava Könyvkiadó 1925-ben adott ki V. Nagy Kornél fordításában. Nem sokkal a könyv megjelenése után, 1926-ban a Népszava újévi számában egy Jack Londonról írt tanulmányban Sinclair regényéről a következő értékelést olvashatjuk: ,,A kemény írói toll egészen ellágyult, közvetlenül és meghatóan emberivé válott Sinclair legérettebb, legszebb munkájában, Az ács fiának hívnak című regényében. De csak a hangja és az érzelmei, amelyet belőlünk, olvasóiból kiváltani igyekszik. Az események förgeteges száguldása, a cselekmény folytonosan új meglepetésekkel száguldó bonyolítása Sinclairt írói művészetének csúcsán mutatja be .. 5 Braun Soma a Sinclair-regények egyik legjobb magyarországi fordítója a regényt célzatos műnek nevezte. >

rAz ács fiának hívnak célzatos, de nem agitációs munka, a szocialista gondolatok csak annyira ütköznek ki belőle, hogy az egésznek mintegy az alaptónusait megadják. Sinclair ebben a regényében is az események érdekességével, a történet szokatlanságával és különösségével akar hatni."

1

6 A regény főhőse Krisztus, aki egy templon színes ablakának üvegfigurájából ölt testet, hogy az ablak hideg síkjából leszálljon az amerikai nagyváros dübörgő, verejtékes, benzinszagú életébe. Krisztus alakja mind gyakrabban bukkan fel a 30-as évek regényirodalmában. Sinclair Krisztusa nem Renan vagy Barbusse Krisztusa, a regény főalakja szigorúan az egyházi hagyomány Jézusa, szavai az evangéliumok által fennmaradt szavak; alakja, de még ruhája is olyan, amilyennek a középkori olasz festmények ábrázolják. Krisztus ismét eljön a földre, és megjelenik a háború utáni Amerikában. Az író rendkívüli tehetséggel halmozza Krisztus elé az amerikai élet legjellemzőbb jeleneteit, így egy kisváros életén át rövid idő alatt az egész amerikai társadalmat megismeri. Amerika az ókori Rómára emlékezteti, csupán az életformák, az életmegnyilvánulások változtak meg. Sinclair a megosztott amerikai munkásmozgalom éles kritikáját adja. Mint több írásában, itt is, akárcsak két írótársa, Jack London és Walt Whitman, visszatér egyik legtöbbször hangoztatott gondolatához: minden munkásmozgalom sikerének első és legfontosabb feltétele az egység. Krisztusban közben egyre jobban megérik a gondolat, hogy újra mártírhalált szenvedjen, hogy halálával ismét hitet tegyen küldetése mellett. A regény utolsó tíz fejezete ennek a gondolatnak a kifejezése. Végül belátja, hogy az emberekért nem érdemes kínhalált vállalni, és visszamenekül oda, ahonnan rövid földi életre kilépett. 1927-ben Braun Soma fordításában 36 részben, folytatásokban közölte a Népszava Az özönvíz után (The Millennium, 1924) című regényét.

1

7 A regény a napilapban nem talált kritikai fogadtatásra, csupán egy 1930-ban Upton Sinclairről írt tanulmány említi, hogy eredetileg színműnek, szatirikus vígjátéknak készült, s már szerződést is kötött New Yorkban egyik színház igazgatójával, aki azonban hamarosan közölte, „hogy a vígjátékot nem találja olyannak, melyen a jómódú amerikaiak nevetni tudnának és sajnálatára, le kell mondania előadásáról."

1

8 Sinclair nem kapta vissza színdarabjának kéziratát sem, a vígjáték szövege így ismeretlen, témáját azonban emlékezetből újra feldolgozta regény formájában. 302