Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

térhetnek el sem Felségednek, sem a püspöknek, sem a földesúrnak a kívánságára. Közös szilárd elhatározásuk, hogy inkább mindannyian eltávoznak Egerből és a városból lelkészükkel együtt, ha Felséged és a püspök lelkészüket ezen a helyen nem tűri meg."

25 Hosszas vita és alkudozás következett. A királyi biztosok érezhetően mind kisebb és kisebb követelésekkel léptek fel, csakhogy valami eredményt elérjenek. Megpróbálták megbontani egységüket, rá akarták bírni őket, hogy más lelkészt hozzanak, felajánlották, hogy Egertől 20 km-re telepedjen le a pap, ahová családostól eljárhatnak istentiszteletre, de ezt sem fogadták el, arra hivatkozva, hogy nagy a távolság, s a portyázó törökök veszélyeztetik az utat. Felvetődött egy olyan javaslat is, hogy az Egerrel szomszédos Tihaméren legyen a pap székhelye, de végül is a katonák kitartottak amellett, ha nem tarthatják meg papjukat Egerben, mindannyian elhagyják a várat. Végül olyan megállapodás született, hogy a királyra bízzák a döntést, addig a katonák közül senki nem hagyja el Egert, viszont megtartják papjukat is. A várkatonaságnak végül még azt is sikerült elérni, hogy a püspök ígéretet tett, „jobbágyait sem most, sem a jövőben nem zaklatja és nem bünteti, amíg földesurukkal szem n hű alattvalók maradnak".

2

6 A királyi biztosok tehát lényegében segimi eredményt nem értek el. Meg kellett hátrálniuk a katonaság követelése előtt, s hogy munkájuk sikertelenségét szépítsék, a döntést Ferdinándra hárítják. Érdemes szó szerint idézni következtetésüket: „Kegyelmes Császár! Bár semmi módon nem engedtük magunkat arra rávenni, hogy a katonák kívánságának és elhatározásának engedményt tegyünk, mégis tekintetbe kell vennünk e vár végső veszedelmét, mely a katonák esetleges távozásánál előállhat. Helyesebbnek véltük tehát a két rossz közül a kiseb.bik rosszat választani, s némi engedményt tenni a katonáknak. Ez még mindig jobb, mint okot szolgáltatni Eger üresen hagyására. Ezzel ugyanis az egri végvár, mely az ellenség torkában van, nemcsak maga kerülne veszélyeztetett helyzetbe, hanem Felséged országának jelentős része is. Hogy ez be ne következzék, hajlékonynak kell lennünk, s tanácsos volna hozzájárulni lelkészük megtartásához legalább addig, amíg Felséged ez ügyben más elhatározásra nem jut."

2 7 Nem tudjuk, hogy Zolthay István és kapitánytársa Zaberdini János mennyire álltak a protestantizmus mellett, de Ferdinánd írásbeli utasítása helyesnek tartja az ő leváltásukat is. Ezzel a kiküldöttek és maga Verancsics sem ért egyet, mert új várparancsnokkal nem tudna rögtön szolgálni.

2

8 Zolthay azonban mégsem marad meg sokáig a vár élén, mert 1562 tavaszán lemond, s a mezei hadakhoz megy. A királyi biztosok a katonák követelésére írásba foglalták, hogy mindaddig, míg királyi döntés nem születik, minden a régiben marad. Bár a kiküldöttek jelentésén érződik a felháborodás, érezhető az is, hogy mérsékletet és kompromisszumot javasolnak az udvarnak. A vallásuk védelmére összeszövetkezett egrieket nem nyugtatta meg a vizsgálat ilyen megoldatlan lezárása, s a debreceni protestáns lelkészekhez fordultak támogatásért. Magyarországon 1560-ra már jelentősen differenciálódott a protestantizmus. A kezdetben egységes lutheri hitvallást sok helyen kiszorították a kálvini tanok, elsősorban az úgynevezett helvét hitvallás, amelyből a református egyház kialakult. A protestantizmusnak ez a változata elsősorban a városi polgárság igényeinek felelt meg, s főleg Hegyalján, a Tiszaháton, Debrecen és Nagyvárad környékén hódított nagy számban híveket. Ugyanebben az időben különösen Erdélyben már kezd kibontakozni az unitarizmus és anabaptizmus, amely a kálvini eszméket is elveti és annál radikálisabb. A katolicizmus, lutheranizmus, anabaptizmus ellen egyaránt hadakozó helvét hitvallás hívei gyakran összehívott zsinatokon és állandó vitákban ekkor kezdik kialakítani a református egyház szervezeti kereteit és hitelveit. Ennek a mozgalomnak a központja Debrecen volt, ahol két kiválóan képzett lelkész, Méliusz Péter és Szegedi Gergely, Ceglédi György nagyváradi lelkész közreműködésével 1561 végére elkészítették a Debreceni 21 337