Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

nak egyik sajátos formája, hanem mind az anyanyelvi, mind az idegen nyelvi kiejtési hibák előidéző oka. Az a tanuló, aki saját anyanyelve fonémarendszerében sem tud eligazodni megnyugtató módon, nehezebben tanítható meg arra, hogy anyanyelve és az idegen nyelv fonémarendszerének különbözőségeit jól érzékelje. Sokat gondolkoztunk azon is, hogy a grammatizálódó dallamformák külön funkciójának tudatosítására és annak gyakorlására milyen korszerű formákat, módokat kellene felhasználnunk. A különböző magyar hanglejtésformák köznyelvi és főleg népnyelvi változatainak szalagravétele s a nyelvi laboratóriumban való felhasználása állandó gyakorlás céljából nemcsak a korszerű anyanyelvi beszédművelésnek céljait szolgálná, hanem az idegen nyelv oktatásának hatékonyabbá tételét is. Mind az anyanyelvi nevelésben, mind az idegen nyelv oktatásában érdemes a nyelvi laboratóriumi munkával azt is tudatosítani a tanulókban, hogy a nyelvek akusztikus összetevőinek vannak olyan pankronikus jellegű, tehát sem időhöz, sem konkrét nyelvrendszerekhez nem köthető sajátosságai, főleg a nyelvek dallamkészletében, amelyeknek jó ismerete kontrasztív nyelvi elemzésünket és tanításunkat is hatékonyabbá teheti. A nyelv akusztikai összetevőinek tudatosítása és megfelelő gyakorlása után alkalmat ad a nyelvi laboratóriumi munka arra is, hogy bonyolultabb beszédművelési feladatokat is elvégezhessünk, illetőleg gyakorolhassunk a tanulókkal. Ujabban arra is rá kellett jönnünk, hogy sokszor tanulóink bizonyos beszédhelyzetekben a kapott információt csak nyelvileg képesek dekódolni, értelmileg, mentálisan már kevésbé. A beszédkészség úgynevezett technikai előfeltételeinek általában birtokosai tanulóink. Kevesebb a kiejtési hiba, s ugyanakkor azonban nem lett hatékonyabb a tanulók anyanyelvi tárgyalókészsége, szerkesztőképessége. A laboratóriumi munka alkalmat ad arra, hogy a különböző beszédhelyzetekben (monologikus vagy dialogikus) érzékeltessük az egyes nyelvi elemek kommunikatív funkcióját, és azt, hogy a beszédfolyamatban mire érdemes figyelni, melyek azok a nyelvi tények a nyelvi formálásban, amelyek elengedhetetlenül szükségesek, relevansok, és melyek azok, amelyek kiiktathatók, illetőleg redundáns elemek. Anyanyelvi viszonylatban történtek ugyan kísérletek ezeknek a követelményeknek a bemutatására és gyakorlására, de nagyon egyoldalú a megvalósítás. Központi és domináns szerepet a tanár kap, a tanuló pedig csak megfigyelőként vállalja a partnerszerepet. A beszédfolyamatba, a beszédtevékenységbe alkotó módon ritkán kapcsolódik be. Ebből a szempontból az idegen nyelv oktatása korszerűbben folyik iskoláinkban. Mennyivel könnyebb lenne az idegen nyelv tanárának a munkája, ha az általunk vázolt nyelvi laboratóriumi tevékenység az anyanyelvi oktatás viszonylatában is megvalósulna. Napjainkban nagyon gyakran halljuk és olvassuk ezt a bölcs intelmet. Ne nyelvtant tanítsunk, illetőleg ne a nyelvtani nézőpont érvényesítésével folyjék anyanyelvi nevelésünk, oktatásunk, hanem a nyelvet oktassuk, s a helyes nyelvhasználatra neveljünk. Ha ez az intelem azt jelenti, hogy az öncélú grammatizálás helyett törekedjünk annak megmutatására, hogy az egyes nyelvi tényeknek, eszközöknek milyen a szerepe a közlésben, akkor egyetértünk az intelemmel. Ha azonban ebben az intelemben bármilyen csekély mértékben is bizonyos nyelvtanellenesség is hangot kap, akkor már fenntartással kell élnünk vele szemben. Annál is inkább, mert a nyelv működésének gyakorlati modelljeit sem mutathatjuk meg a nyelv működése szabályrendszerének elméleti igényű megmutatása nélkül. Mind az anyanyelv, mind az idegen nyelv tanítása szempontjából szükségünk van tehát olyan nyelvtani alapra, amely nélkül valóban korszerű és hatékony kontrasztív nyelvi elemzést és tanítást el sem képzelhetünk. A két követelmény, az alapnyelvi és a célnyelvi nyelvhasználati mechanizmus kialakítását célzó munkában az az idegen nyelvet oktató tanár, aki nem támaszkodik alapos ismeretek birtokában anyanyelve nyelvtanára, illetőleg az oktatás folyamatába nem kapcsolhatja be tanulóinak anyanyelvi nyelvtani ismereteit, 98