Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

HOITSY PÁL, AVAGY EGY MAGYAR „IMPERIALISTA" A XIX. SZÁZAD VÉGÉN BOHONY NÁNDOR (Közlésre érkezett: 1977. január 25.) Hoitsy Pál közírói szereplése és sajátosan irreális eszmevilága, melyet az itt következőkben szeretnék bemutatni és elemzés tárgyává tenni, elsősorban mint különös, időhöz és korhoz kötött kórjelenség érdemelheti meg a türelmes olvasó figyelmét, és mint ilyen is csak annyiban, amennyiben az egyes korok kórtüneteinek is sajátos arculatuk van, és — bármiként vélekedjünk is róluk — éppúgy hozzátartoznak koruk történetéhez, mint a normális jelenségek. Eljárásom és sajátos témaválasztásom egyedül csak az mentheti, hogy a hasonló jelenségek vizsgálatára korántsem e szerény dolgozat az első kísérlet. Mielőtt dolgozatom tulajdonképpeni tárgyára térnék, szeretném elmondani, hogy Hoitsyhoz és elvbarátaihoz Bánffy Dezső nemzet-szemléletét és politikai tevékenységét vizsgálva vezettek el a kutatás szálai, és „szelleménél" való időzésem voltaképp nem több, mint az extrém jelenségek világába tett rövid szellemi túra, melyre szintén nem a jelen dolgozat az első példa a szakirodalomban. Hoitsy annak a különféle pártállású elemekből összeállt — egyébként rendkívül laza és heterogén — csoportnak volt az egyik megalomániás, periférián mozgó, bár kétségtelenül hangos képviselője, amely a múlt század végén szélsőséges eszméivel vonta magára a közvélemény figyelmét, és melynek tagjaiban a magyar „imperializmus" képviselőit szokás felismerni a történelmi irodalomban.

1 E sajtóban és parlamentben szereplő, számos ellentétet mutató, és az eszmék síkján is csak főbb pontokon találkozó, éppen ezért fogalmi körbe is csak nehezen kényszeríthető csoportot általában Beksics Gusztáv, Jancsó Benedek, Eötvös Károly, Porzsolt Kálmán, Rákosi Jenő és Falk Miksa nevével szokás fémjelezni,

2 akik — mint ismeretes — az újságírás, a szépliteratúra, valamint a tudományos élet berkeiből léptek a politikai színpadra s így tulajdonképpen igazi, a szó klasszikus értelmében vett politikus nem is volt közöttük, noha egyikük-másikuk a tisztelt ház tagságát is a magáénak mondhatta. Nem lehet feladatunk e helyen a csoport részletekbe menő jellemzése, röviden mégis jeleznünk kell, hogy míg egyes képviselői (Beksics és Jancsó) csupán a magyarság Kárpát-medencei szupremáciájának teljesebbé tételén fáradoztak, addig mások (Hoitsy és Rákosi), ezt a magyar állam délkeleti irányú területszerzésének igényével kapcsolták egybe. A köréjük csoportosulókról nagy vonalakban csupán annyit, hogy azok a dzsentri köreiből vagy részint a dzsentrit majmoló, nem egyszer idegen eredetű középpolgárságból kerültek ki, akiknek származása — mint arra már Horváth Zoltán is joggal mutatott rá — kis mértékben sem indokolta azokat a szélsőséges elveket és azt az ügybuzgalmat, mellyel eszméik terjesztésében közreműködtek.

3 393