Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

jövedelmi fokozatok egyes tételei oly módon szabandók meg — hangzanak a törvény szavai —, hogy: a 2 krajcártól 20 krajcárig terjedő tételek 2 krajcárral, a 20 krajcártól 1 forintig terjedő tételek 5 krajcárral, az 1 forinttól 4 forintig terjedő tételek 10 krajcárral, a 4 forinttól 10 forintig terjedő tételek 25 krajcárral, a 10 forinton felül terjedők pedig 50 krajcárral oszthatók legyenek." Ha a kiszámított Összeg ettől eltér, akkor kerekítéssel kell a törvény által előírttá tenni. Az osztályba sorolásnak és a tiszta jövedelem kiszámításának a helyszínen, parcelláról parcellára haladva kellett megtörténnie. A fellebbezés jogát egyébként mindkét fél részére biztosította. Az ötödik fejezet a földadókataszter nyilvántartásáról rendelkezett, pontosan határozva meg, hogy milyen jellegű változásokat kell a kataszteri telekkönyvbe bevezetni.

2 Eger — miként az közismert — a Bükk hegység déli lábánál, a várost és határát egyaránt kettéosztó Eger patak völgyében terül el. Keletről Noszvaj, délkeletről Szomolya és Ostoros, délről Kistálya, délnyugatról Deménd, nyugat felől Szalók és Szólát, északon Bakta, Felnémet és Felsőtárkány községek határolják.

3 A törvény végrehajtása idején, településszerkezetét tekintve, a város a belvárosból, a Felnémeti-negyedből, a Cifra- és Sánc-negyedből, a Makiári-, valamint Hatvani-negyedből, vagyis egri szóhasználattal, hóstyákból állt.

4 Ezen a területen az 1881 elején végrehajtott népszámlálás tanúsága szerint 20 669 lélek élt, akik közül 9 916 volt férfi és 10 753 nő. A város túlnyomó részét (92,8%) magyarok alkották. A legtekintélyesebb felekezet a katolikus volt, melyhez 17 726 fő, vagyis a lakosság 85,8%-a tartozott, ami azt tekintve, hogy a város érseki székhely volt, s így a hazai katolicizmus egyik fellegvárának számított, természetes is volt.

5 Népszámlálásunk — sajnos — nem közöl foglalkozási megoszlást, így a város társadalmának szerkezetét ezúttal nem áll módunkban felvázolni. Azonban így is bizonyosnak vehető, hogy a lakosság egyik fő foglalkozását a szőlőművelés, illetve az azzal valamilyen kapcsolatban álló tevékenység adta. A lakott területeket a város, illetve a lakosság megművelt, vagy művelés alá nem fogott, esetenként mezőgazdaságilag nem hasznosítható földjei övezték. Ezek alapvetően két nagy részre oszlottak.^Míg a nyugatra fekvő földeket „vízen inneni rész"-nek, addig a keletre eső területeket „vízen túli rész"-nek nevezték. Mindkét részen 19—19 dűlő volt, amelyeken jobbára, az esetek többségében szőlőművelés folyt. A vízen inneni területeket északról dél felé haladva a Ráchegy, a Szarkás, a Töviskesvölgy, a Kisnyúzó, a Nagynyúzó, a Nagykocs, a Kiskocs, a Belső-Kisrózsás, a Nagyrózsás, a Gyilkos, az Újfogás, a Paphegy, az Agárdi, a Hajdúhegy, a Fertő, a Kisgalagonyás, a Nagygalagonyás, a Maklány, továbbá a Tihamér és Maklány közti nevű dűlők alkották. A vízen túli részen a Tihamér, a Kőporos, az Álmagyar és a Cegléd dűlők, valamint két puszta, a Cegléd- és a Szőlőske-puszta helyezkedett el. A két puszta aztán maga is további dűlőkre oszlott. A Cegléd-pusztát a Birka, a Bajusz, a Felső-Galagonyás, a Szurdok és a Hergyimó dűlők alkották, míg Szőlőske-pusztához a Kis-Eged, a Nagy-Eged, a Nádas, a Tóthegy, a Vidra, a Szőlőske, az Afrika, a Mészhegy, a Nyerges és a Síkhegy dűlők tartoztak.

6 A város birtokában lévő földek összesen 10 819,1 kat. holdat tettek ki, melyből 4654,5 hold esett a vízen inneni, 5397,5 hold pedig a vízen túli részre. A fennmaradó 767,1 hold a város területének 7,1%-a beltelek volt, amely a már említett öt városrész között oszlott meg. A belváros területe 115,2 hold volt, ebből 82,9 holdat a földadó alá nem eső területek foglalták el. Itt sorakozott fel a városrész 790 háza és itt épültek fel a különböző egyházak és szerzetesrendek templomai, kolostorai és imaházai. Korszakunk 384