Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Az egyén pszichológiájának ábrázolásában Pulatov — aki a kis Magdi és az öreg Kaip lelkivilágának analízisével már előbb is bebizonyította képességeit - ebben a regényében megdöbbentő magaslatokra emelkedik. Sokáig emlékezetes marad pl. az a jelenet, amelyben Kalihan, a volt börtönőr körülvezeti a látogatókat az idegenforgalmi célponttá átalakított erődben. Sorba állítja a turistákat, lépten-nyomon létszámellenőrzést tart, szigorú hangon figyelmezteti őket, hogy ne beszélgessenek a sorban. A lelki rugók feltárása a groteszkba hajló jelenetet teljesen hihetővé teszi. Pulatov romantikus kisregényeknek nevezi írásait, s műveiben valóban megtalálhatók a romantika jegyei. Erős, rendkívüli jellemei kiélezett szituációkban cselekednek. A kis Magdinak a háborús hátországban erejét meghaladó gondokat kell a vállára vennie; Nora doktornő felveszi a harcot az utca megmerevedett erkölcsével; Kaip makacs kitartással törekszik a Zöld sziget felé; a háborúban és békében egyaránt derekasan helytálló, tiszta jellemű Bekovnak a tulajdon tévedésével kell szembenéznie; a kötelességtudó Vali-baba kivételes körülmények között csap össze az emberbe és az igazság győzelmébe vetett hitét mindvégig megőrző Muszajevvel. Történetei romantikus környezetben játszódnak: kietlen sivatagban, az Aral-tó délszaki képzeteket keltő szigetein, a keleti mesevilágot idéző ősi Buharában. Hősei ismerik és szeretik a természetet. Magdi elbeszélésében gyakran feltűnik az erdő-motívum, Kaip egész gondolkodásmódját pedig a természettel való azonosulás határozza meg. A munkában megfáradt Nurov is a természet után vágyódik: „Hej, Ahmed Nurov — gondolta az elnök a kocsiban ringatózva —, jó lenne most a réten futkároznod a bárányokkal, madárfészket keresni és kiigazítani, hogy megvédd őket a rókáktól ... És meggyógyítani a sebesült rókákat, hogy ki ne irtsák őket a vadászok, mert felborul a természet egyensúlya . . ." Kaip apja a halála előtt a természettől is elbúcsúzik. „Apám hamarosan elért arra a helyre, ahol a csapdát szokta elrejteni. Térdre ereszkedett, kiszabadította a félholt nyulat. Úgy tűnt, hogy kitekeri a nyakát, és most is az ingébe dugja a vadat, ahogy szokta, és örvend a zsákmánynak. Ám letépte az ingét, gondosan bekötötte a nyúl sérült lábát, és a nyers húsra szakszaulgyökeret tett, hogy meggyógyítsa. Aztán bedugta nyelvét az állat torkába és tulajdon testének nedveivel itatta meg . . ." Pulatov romantikája azonban sajátos módon a realizmust erősíti. Rendkívüli hőseit a klasszikus keleti irodalmak szélsőséges figurái indukálták, de ábrázolásukban nem követi a nagy elődöket, akik csak két színt ismertek, a fehéret és a feketét, ami végső fokon sematizmushoz vezetett. Hősei valódi emberek, pozitív és negatív tulajdonságoknak egyformán hordozói. Kaip egész életében arra törekszik, hogy másokkal jót tegyen, menyasszonyával mégis igazságtalanul bánt, kegyetlenül örök társtalanságra ítélte. Bekov az emberek javáért folytatott harcnak szenteli életét, türelmetlenségével azonban alig jóvátehető bűnt követ el. Vali-baba az igazság nevében kicsinyes gonoszkodásokra, jogtalan cselekedetekre ragadtatja magát. A figurák ilyen ábrázolása nem a jellemek mesterséges bonyolítása, hanem a szerző organikus törekvése arra, hogy a valóságot a maga sokrétűségében tükrözze — ez pedig a realista módszer legfontosabb alapelve. Noha történeteinek színhelyei romantikus hangulatot árasztanak, a szerző a környezet rajzában is a valóság talaján áll. Környezetábrázolásának realisztikus jegyei abból adódnak, hogy kiválóan ismeri az üzbég városok, falvak és „egyéb lakott települések" hétköznapi életét, tradícióit (erről tanúskodik a muzulmán közösség erkölcseinek ábrázolása a ,,Szólj utánam"-ban, az emberi sorsok alakulását meghatározó ősi szokások, babonák, hiedelmek bemutatása a „Kaip második utazása"-ban). S végül Pulatov realizmus-igénye abban is megmutatkozik, hogy — a nagy perzsatádzsik-üzbég alkotóktól eltérően - nem deklarál didaktikus modorban, hanem arra igyekszik „rábírni" az olvasót, hogy a hősökkel együtt elmélkedjék, gondolataikkal 328