Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

a beszéd stilizálásával. El kell azonban ismerni, hogy BukovCannak ez a darabja is sokkal nagyobb sikert aratott a nézők közt, mint az óvatoskodó kritikusok szemében. — Egy nemzedék önbírálata, társadalmi helytállása áll a neves szovjet drámaíró Viktor Rozov művének a középpontjában is. A moszkvai Központi gyermekszínházban óriási sikert aratott drámájában, az Érettségi találkozó-ban szintén azt vizsgálja, hogy „negyvenes" hőseire milyen hatást tett az idő, a viharos történelem, a második világháború, a családi élet, a munka, és ki-ki hogyan állta ki az idők próbáját, erkölcsi értékrendje és embersége hogyan változott. A műben az író éppúgy felveti a politikai morál néhány kérdését, mint a magánélet bonyodalmainak erkölcsi paradoxonait. Ebben a legszélsőségesebben változatos kritikai visszhang ellenére is legjobb és eddigi legérettebb színművében Rozov a legfiatalabb szovjet írónemzedék bátorságával és az érettebb, többet látott alkotó tapasztalatával mond megszívlelendő véleményt a társadalom erkölcsi értékrendjének néhány visszásságáról és furcsaságáról. Az Érettségi találkozó-ban az író mintegy összegezi korábbi nézeteit is, és az a végső tanulság, hogy az egyre bonyolultabbá váló életben nehéz mindenre pontos és megfellebbezhetetlen választ adni. Nincs formula, nincs sablon, a kérdéseket lehet ugyan határozottabban, élesebben exponálni, de a feleleteket néha csak „sugallni" lehet. A Rozov-dráma cselekménye igen színes és változatos. A jubileumát ünneplő moszkvai iskolában egyszerre két nemzedék tart érettségi találkozót illetve bankettet, a huszonöt évvel ezelőtt érettségizettek és a frissen maturáltak. A „negyvenesek" negyedszázad távlatából mérik fel az emberré formálódás esztendeit, s vonnak párhuzamot mai életük és az érettségi vizsga korszaka között. Hogyan állták ki az idők próbáját, milyen emberek váltak belőlük? — ezekre a kérdésekre keresik lázasan a választ. Az ifjú „érettek" viszont önfeledten szórakoznak, táncolgatnak, huncutkodnak. Az ünnepi események során a két generáció képviselői futólag többször is összetalálkoznak, s ilyen alkalmakkor nem rejtik véka alá az egymásról vallott — nem mindig hízelgő — véleményüket sem. Rozov fő figyelme azonban elsősorban a jubilánsokra irányul, róluk akar sok mindent elmondani. 1941-ben az osztályból huszonhatan tettek érettségi vizsgát, s akkor mindannyian vidám gyerekek, optimista tervkovácsok voltak. A huszonöt éves találkozóra csak kilencen jöttek el, néhányan elestek a háborúban, mások szétszóródtak a nagyvilágban. A hangulatos esten kilenc negyvenkét éves ember ismerkedett újra egymással, s próbálta feleleveníteni az egykori közös fiatalságot. Az író mind a kilenc hősét külön-külön is részletesen bemutatja. Agnyija Szabina, az eszes szépasszony jónevű irodalomkritikus, aki szereti a fényes látszatot, ezért férjet is cserélt, Olga Noszova vidéken él, s nyíltan elégedetlen életével, Makszim Petrov „csak" benzinkutas, Ligyija Belova egyszerű tisztviselő, Jevgenyij Puhov tanár egykori iskolájában, Hja Tarakanov kémiaprofesszor, aki igencsak távol került a való élettől, Pável Kozin raktárvezető, hangoskodó, éretlen ember, Alekszandr Maskov, Agnyija második férje, jeles fizikus, s végül a főhős, Szergej Uszov - akit elhagyott nagy szerelme, a hiú és nagyravágyó Agnyija — akinek pontos kilétét az író homályban hagyja. A jubileumi érettségi találkozón az újraismerkedés bizonytalan és izgalmas öröme után a negyvenesek" a kavargó beszélgetések teremtette kényes helyzetek és fura szituációk nyomán — néhány kivételtől eltekintve — rádöbbennek arra, hogy az életben nem a látványos sikerek, a pozíció, a személyes karrier a legfontosabb, hanem az ember belső tartása és embersége. A drámában az író filmszerű epizódokban felvázolja hőseit, kialakítja az alapszituációt, de lényegében semmi sem kezdődik el és a mű végén semmi sem oldódik meg. Minden hősnek megvan a saját lelki konfliktusa, azzal indul a darabban, de az események során csak a konfliktus intenzitása változik, nem következik 317