Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

EGY TÉMA TÖBB KÖNTÖSBEN (Ivan Bukovéan, Viktor Rozov, Thurzó Gábor, Wolfgang Johó) DR. HEKLI JÓZSEF-SZŐKE LAJOS (Közlésre érkezett: 1977. február 8.) A világirodalom történetében vannak olyan periódusok, amelyekben egy bizonyos téma, egy-egy jellegzetes életérzés vagy hangulatváltozás a legkülönfélébb íróknál egyszerre és egy időben jelentkezik, s ugyanakkor a más-más nemzethez tartozó és különböző stílusirányt, alkotómódszert, világnézetet képviselő alkotók feltűnően hasonló módon reagálnak az adott „szüzsére". Jól példázza ezt az a világirodalmi téma, amely az ötvenes—hatvanas évek fordulójától került előtérbe, nevezetesen a néhány évtized távlatából való szigorú önvizsgálat. Ez a „kiből kit csinált" a viharos történelem és a göröngyös élet a hatvanas évek közepétől kezdve több nemzet irodalmának egyik jellegzetes kérdésévé vált. Az írók — főleg a drámaírók, de a próza mesterei is — általában kerek évszámú érettségi találkozókat „rendeznek" műveikben, s a jubilánsok az évtizedek tanulságainak fényében összehasonlítják felnőtt életüket egykori önmagukkal, amikor még mindannyian tele voltak merész vágyakkal, pompás tervekkel, finom, tiszta érzelmekkel. Az évek során, a külső és belső események hatására aztán szép lassan elfelejtődtek a nagyszerű álmok, megkoptak és lehűltek a lángoló, nemes érzések és indulatok, s a reményteljes, maturált ifjakból elégedetlen vagy éppen igénytelen felnőttek lettek. A 60-as évek írói — természetesen más-más aspektusból — éppen arra keresnek választ műveikben, hogy mi az oka annak, hogy sok ember és emberi jellem elsilányult, deformálódott, miért adták fel oly sokan ragyogó fiatalkori elképzeléseiket, s miért törődtek bele az egysíkú, unalmas, számukra érdektelen életbe? A dolgozat adta szűk keretek között négy különböző nemzet írójának műveit vesszük vizsgálat alá, amelyekben a vázolt kérdések különféle interpretálást kaptak. Mivel rövid cikkünkben nem vállalkozhatunk a négy alkotás mindenoldalú eszmei-politikai és esztétikai-formai elemzésére, ezért csupán az érdekes közös téma néhány sajátos, egyéni írói megragadását igyekszünk érzékeltetni, és egy-egy általános-közös tanulságra rámutatni. A négy kiválasztott szerző és mű a következő: a szlovák Iván Bukovöan Struccok estélye (PStrosí veöierok, Tatran 1968), a szovjet Viktor Rozov Érettségi találkozó-ja (Tradicionnij szbor, Moszkva 1967), a magyar Thurzó Gábor Zárórá-ja (1974. Budapest) és a német Wolfgang Johó Érettségi találkozó-ja (Das Klassentreffen, Berlin 1968). Részletesebben csak Iván Bukovfcan és Viktor Rozov drámáival foglalkozunk, mivel művészileg — véleményünk szerint — azok a legizgalmasabb és legsikerültebb alkotások. Az utóbbi 20 év szlovák drámairodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja Iván Bukovüan több művében foglalkozott mélyrehatóan napjaink, vagy a közelmúlt visszásságaival, és próbált művészi eszközökkel arra is rámutatni, hogy az ellentmondások milyen reakciókat váltottak ki az emberi természetben. Egy trilógia részét alkotja a 315