Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
Ezzel szemben tény, hogy igazán életképes művészek maguk teremtenek formát maguknak és hogy a mai művészi technika fölötte van a régebbi idők művészi technikájának. Negyedik hazugság: a művészi dilettantizmus hazugsága, amely szerint a művészet célja a szórakoztatás, elterelés a szürke hétköznapokból. Ezt a hazugságot szellemi alacsonyabbrendűség hozta létre, mert a művészet igazi célja a valóság megváltoztatása. Ötödik hazugság: A művészetnek semmi köze az erkölcshöz. Természetesen nem lehet megakadályozni a művészt abban, hogy erkölcsi kérdésekkel is ne foglalkozzon, mert végső fokon minden kérdésnek erkölcsi oldála is van. Hatodik hazugság: Az igazi művészet kizárja a propagandát és semmi köze a szabadság és igazságosság kérdéseihez. Ezzel szemben állítjuk, hogy minden művészet egyben propaganda, mindig és elkerülhetetlenül propaganda, amely néha tudattalan, de nagyon gyakran tudatos." 3 3 Sinclair szerint azok a művészek és kritikusok, akik azt állítják, hogy az igazi művészet nem fér össze a propagandával, ezzel semmi mást nem mondanak, mint azt, hogy csak a maguk propagandáját tartják művészetnek. 3 4 A művészet sinclairi meghatározása a következő: ,,Az élet olyan feltüntetése, amint azt a művész egyénisége fölfogja. Hat más emberekre, mert előidézi bennük érzéseik, meggyőződéseik és cselekvéseik megváltoztatását." 3 5 Megkülönböztette a művészetet a nagy művészettől: ,,Nagy műalkotásokat akkor teremtünk, amikor valóban jelentős, az életre fontos propagandát űznek a mindenkori művészi formában lehetséges legnagyobb tökéletességgel." 3 6 A Népszavában Braun Soma hívta fel először a figyelmet Sinclair célzatos irodalmi tevékenységére és irányregényeire, amelyek szocialista világnézetéből fakadtak és a polgári kritika támadásának célpontjai voltak. „Sinclair szocialista író ... Ez a megállapítás egyszerre eldönti viszonyát nemcsak a polgári irodalomhoz, hanem a polgári társadalomhoz is, de egyben kiteszi az irodalmi kritika egyik legsúlyosabb vádjának, annak, hogy munkái célzatosak és nem szolgálják minden fenntartás nélkül a célzatokat nem ismerő igazi művészetet. Sinclair valóban célzatokat követ írásaiban, célzatai a szocialista világszemléletből fakadnak, a nézőpont, amelyből a világot és az embereket vizsgálja, a marxista szocialista nézőpontja. Minden munkáját egy határozott céllal írja: a proletáriátus felszabadításáért." 3 7 Sinclairt purifikáló naturalizmusa, pontos és lelkiismeretes dokumentáltságra való törekvése miatt tartotta Conan Doyle az egyik legnagyobb regényírónak. „Nagy élvezettel olvastam végig Upton Sinclair Bostonját. Azóta úgy tekintek rá, mint a világ egyik legnagyobb regényírójára, Amerika Zolájára, aki megdöbbentő erővel tudja írói céljai szolgálatába állítani a tényeket. Azt hiszem, szinte mániákusa megállapodott társadalmi rendünk és törvényeink elleni küzdelemnek, de mélyen járó, önzetlen lelke átvilágítja minden munkáját." 3 8 Jóval később Erdődy János, Babits Mihály új könyve, az írók a két háború közt kapcsán szükségesnek tartotta határozott formában tisztázni a kétféle író közötti különbséget. Babits ugyanis azt állította, hogy „az irodalom nem politika s nem tűri a politikai gondolkodást. Itt nincs szó rohamcsapatokról és történelmi pillanatokról. Itt csak jó és rossz írókról van szó." Erdődy János szerint az író és propagandista megjelölés nem jelent esztétikai értékbeli összehasonlítást. Az esztétikai értékelést a két csoportba osztástól teljesen függetlenül kell elvégeznünk. Mindkét fajta alkotó lehet jó vagy rossz író, mindkettő munkájának előjele is kétféle lehet. Mind az író, mind a propagandista lendülhet reakciós és haladó irányba is. Anatole France is jó író, Upton Sinclair is az, mégis France író, Sinclair pedig propagandista. Erdődy a két alkotó közötti különbséget is megmutatta: „A propagandista fegyelmezetten, hideg ésszel alkot. Nem fut utópiák felé, 306
