Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

szerepe van a matematizációban is, ami azt is jelenti, hogy az idealizáció a matematika alkalmazhatóságának egyik meghatározója. Attól függően, hogy egy tudomány mennyire képes idealizálni, kerülhetnek alkalmazásra a matematikai módszerek. Az idealizáció egyre intenzívebb alkalmazását korunkban tehát részben a tudományos megismerés mai szintjének sajátosságai, a tudományok fejlődésének mai problémái és részben az idealizációnak mint sajátos gondolati eljárásnak a jellemzői, főleg UNIVERZÁLIS jellege, vagyis az határozza meg, hogy a megismerés különböző szakaszán egymástól eltérő feladatok és funkciók ellátására is alkalmazni lehet. JEGYZETEK [1] „Az absztrakció mint megismerési folyamat" című tanulmányomban (Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XIII. 1975.) részletesen vizsgálom az absztrakció különböző típusait. Az idealizáció mint az absztrakció egy típusa szintén szerepel ebben a tanulmányban, jelezve, hogy vizsgálható úgy is, mint sajátos önálló gondolati eljárás. [2] Stoff: Modell és filozófia. Kossuth, 1973. [31 Stoff: I. m. 210. oldal. [4] A gondolatkísérletnek általában négy lépését szokás megkülönböztetni: 1. a tanulmányozandó tárgyat helyettesítő idealizált „kvázi objektum" meghatározott szabályok szerinti megalkotása. 2. a helyettesítő „objektum"-ra ható ideális feltételek megteremtése ugyanezen szabályok szerint. 3. a feltételek és hatásuknak tudatos változtatása. 4. az objektív törvények tudatos és pontos alkalmazása a gondolatkísérlet valamennyi szakaszán. (Lásd részletesebben Stoff: I. m. 271-291. oldal.) [5] Természetesen ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a gondolatkísérlet és a modellezés azonosak, hasonlóságuk ellenére különböznek is. (Lásd: Kocsondi András: Modell-módszer. A modellek helye és szerepe a tudományos megismerésben. Akadémiai Kiadó, 1976. 111-140. oldal.) [6] Gorszkij: Problémü obscsej metodológiji nauk i gualekticsenkoi logiki. Izdátyeljsztvo „Müszl" Moszkva 1966. 36. oldal. [7] Természetesen az idealizáció és a megismerés között a közös vonások mellett különbségek is vannak, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Éppen ez az egység és különbség teszi lehetővé, hogy az idealizáció és a megismerés viszonyáról beszéljünk. [8] Kocsondi: I. m. 35. oldal. [9] Engels: „A természet dialektikája". MEM 20. kötet. Kossuth, 1963. 502. oldal. [10] Gorszkij: Id. mű 33. oldal. [11] Stoff: Id. mű 135. oldal. [12] Kocsondi: Id. mű 104. oldal. [13] Vizsgálatunk során elsősorban Stoff és Kocsondi eredményeit használjuk fel (lásd Stoff: Id. mű; Kocsondi: Id. mű). [14] Természetesen határesetben a kettő egybe eshet. [15] Nem szólunk itt olyan különbségekről, amelyek abból fakadnak, hogy mi képezi az ideális objektum és a modell-alkotásának kiinduló bázisát, vagy az anyagi-modellek és az idealizált objektum különbsége. [16] Itt természetesen arról van szó, hogy az idealizációs módszer többlépcsős folyamatának (1. Probléma-szituáció — probléma megfogalmazása; 2. Az ideális objektum megalkotása (szűkebben értelmezett idealizáció); 3. Az idealizált objektum megismerése; 4. transzponálás (második lépcsőjét emeljük ki. Lábjegybe szorítva azonban a vizsgálatunk tárgyát képező szakaszt megelőző Probléma-szituációval kapcsolatban néhány gondolatot ki kell emelni. Ez a szakasz lényegében az idealizáció szükségességének felvetődése. Az objektum kutatása általában nem az idealizációval kezdődik, hanem az objektum meghatározott oldalainak a megismerés más eszközeivel és módszereivel való tanulmányozással. Ezen tevékenységek eredményeképpen meghatározott ismereteket nyerünk az objektumról. Eközben olyan határokhoz érkezhetünk, amelyeket az eddig alkalmazott eszközökkel nem tudunk átlépni. Ez az a probléma-szituáció, amelyben felmerül az idealizált objektum megalkotásának szükségessége, ez realizálódik problémamegoldásként a szűkebben vett idealizáció folyamatában, amelynek eredménye egy viszonylagos tudáshiány leküzdése. Az idealizáció ily módon a tudományos megismerés egy szakasza, amely szorosan összefügg a megismerés előző szakaszaival, amelyben az idealizáció szükségessége felvetődik. 28