Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A fentiekre és a továbbiakra is vonatkozik, hogy a tudományos megismerés tartalmát és módszereit az objektív valóság, annak törvényszerűségei, vagyis tárgya determinálja. Továbbá, minthogy a tudományos megismerés kollektív társadalmi tevékenység, ezért a gyakorlattal sokoldalúan összefüggő és összefonódó, a praxissal átitatott folyamat. Ezt a kettős meghatározottságot itt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A szubjektum tevékenysége bármennyire furcsán hangzik, még itt sem teljesen elméleti jellegű. AZ IDEALIZÁCIÓ SZUBJEKTUMA ÉS AZ IDEALIZÁLT OBJEKTUM között a következő viszonyok fedezhetők fel: l.Az ideális objektum megalkotásának előzetes tanulmányozása [az R^ (S

}; 10) reláció]; 2. Az objektummal meghatározott megfelelési viszonyban lévő idealizált objektum létrehozása [R

2 (S;; 10) reláció], amelynek során a szubjektum megalkotja az idealizált objektumot. Ez a tulajdonképpeni szűken értelmezett idealizálás aktusa; 3. Az idealizált objektum kutatása [R

3 (Sj; 01)], amelynek során a szubjektum az idealizált objektummal, mint a megismerés közvetlen tárgyával operál; 4. Az idealizált objektum tökéletesítése, módosítása [R

4 (Sj; 01) reláció], amikor is a szubjektum az űj ismeret birtokában, a gyakorlati tevékenység (ez lehet tudományos gyakorlat), az alkalmazás nyomán korrigálja a valamely idealizált szituációra alkalmazva megalkotott idealizált objektumot (törvényt). Ennél a viszonycsoportnál már erőteljesebben kidomborodik az idealizációs tevékenység hatása, így ennek kutatása a legtöbb ismeretet szolgáltathatja az ideaiizációról kialakult képhez. összegezve: A sémán szerepel az R

4 (Sj 10) reláció is, mivel az R

3 (S

t; 10) relációval nem zárul le csak a megismerés adott szakasza, ezután a kapott információ birtokában tökéletesítjük az 10 reális objektumot. 2 17