Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Összegzés, következtetések Az atlétika oktatásában a sportág sajátos jellegét figyelembe véve a mozgástanulás általános elveit kell szem előtt tartani. Cél, hogy a tanulás folyamán kialakított futó-, ugró- és dobókészség fokozza a tanulók mozgásos cselekvőképességét, emelje a mozgásműveltségük színvonalát. A tanulási folyamat sikere és eredményessége jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire tudjuk a folyamatban biztosítani a tanulók tudatos és aktív részvételét. Az atlétikai mozgásokat globálisan, tehát teljes egészében oktatjuk. Ennek megfelelően már a mozgástanulás első szakaszában is a teljes mozgást hajtják végre a tanulók, függetlenül attól, hogy a teljes mozgáshoz esetleg több fokozat útján jutottak el. Fontos, hogy a tanulás kezdetén helyes kép alakuljon ki a tanulókban a mozgásról. Ebben a szakaszban a döntő, vagyis a mozgás eredményes végrehajtását meghatározó mozzanatokra kell a figyelmet összpontosítani. A második szakasz: a csiszolás, a finomítás, tehát a gyakorlás szakasza. A rész és egész viszonyát a gyakorlásnál feltétlen figyelembe kell venni. A részmozzanatok gyakorlásánál sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy azok az egésznek csupán alkotóelemei, de nem önálló részei. A gyakorlás legyen tudatos és rendszeres. A mozgástanulás ne legyen öncélú. A tanultakat alkalmazzák is a tanulók, miáltal az stabilizálódik, ugyanakkor a sikeres alkalmazás, mint motiváló tényező elősegíti a továbbhaladást is. A gyakorlás során a tanulók többször hajtják végre ugyanazt a mozgást. Erre bizonyos határokon belül szükség is van, hiszen a mozgás csak az ismételt végrehajtások során éri el a stabilizációs szintet. A tanárnak azonban feltétlen figyelembe kell vennie a gyerekek monotónia tűrő képességét. Erre a korosztályra az idegrendszer nagyfokú labilitása jellemző. Hamar fáradnak, különösen pedig ha a terhelésre a monotónia jellemző. Ezt a gyakorlás során mindig szem előtt kell tartani. A gyakorlás csak addig segíti elő az adott mozgás eredményes elsajátítását, míg a szervezet működési szintjében visszaesés nem mutatkozik. Akár idegi, akár fizikai fáradtság jelentkezése esetén a gyakorlást abba kell hagyni. Az általános iskolában nem lehet célja a testnevelőnek, hogy futó-, ugró- vagy dobóatlétát neveljen, de feladata, hogy kialakítsa tanítványaiban az általános futó-, ugróés dobókészséget. Az általános iskolai testnevelésnek, mint egésznek az atlétika csak egyik eszköze. Ebből természetesen következik, hogy célja — a tantervben szereplő más sportágakkal együtt — elősegíteni a testnevelés fő célkitűzéseinek megvalósítását. Járuljon hozzá a tanulók egészségi szintjének emeléséhez, személyiségük sokoldalú fejlődéséhez. Segítse a rendszeres mozgás iránti igény, az egészséges életmód kialakítását. Ez a legfőbb feladatunk a most felnövekvő fiatalokkal szemben és ez megegyezik a sportág, de az egyetemes magyar sport érdekeivel is. IRODALOMJEG YZÉK Dr. Bácsalmási P.-Koltai J.: Atlétika (TF tankönyv - Sport 1962.) Dr. Bácsalmási P.-Koltai J.: Az atlétika oktatásának módszere (TF tankönyv - Sport 1967.) Dr. Kardos A.-Gaál L.: Atlétika (főiskolai tankönyv - Sport 1965.) Dr. Sir József: Atlétika (Sport 1962.) Vasziljev Ozolin: Atlétika I. (Sport 1955.) Dr. Nádori László: Az edzés elmélete és módszertana (Sport 1972.) Dr. Nádori László: A mozgástanulás problémái (A sport és testnevelés idó'szerű kérdései 1973/1.) Dr. Rókusfalvi Pál: Sportpszichológia (Sport 1974.) Dr. Nagy György: Sportpszichológia Dr. Nagy György: Motiválás és igénykeltés az iskolai testnevelésben (Testnevelés tanítása 1970/3.) 164