Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
helyettesít), s egyidejűleg megismerési eszköz is (amennyiben ezen objektum megismerésének eszköze). Az ideális objektum e kettős szerepe miatt lényegesen megváltozik, bonyolultabbá válik a megismerés struktúrája. Ha a megismerés más formáiban a megismerés tárgya és a megismerés eszközei közvetlen kölcsönhatásban vannak egymással, mivel a szubjektum a megismerés eszközeivel direkt módon hat a tanulmányozott objektumra, akkor az idealizációs módszer esetében a szubjektum figyelme az idealizált objektumra összpontosul. A megismerés valódi objektuma viszont közvetlenül nem vesz részt a megismerésben. Bizonyos módosításokkal felhasználva Stoffnak 1 1 és Kocsondinak 1 2 a modellezés struktúrájára vonatkozó ábráit, a fentieket a következőképpen szemléltethetjük: 1. ábra I. A megismerés egyszerűbb formái. II. Idealizációs módszerrel, ahol S-a szubjektum (a megismerő); ME - a megismerés eszközei; ID - szűkebben vett idealizáció művelete; 01 - idealizált objektum; O - a tanulmányozott objektum; GM - gondolati műveletek; F - feltételek, amelyben az objektum funkcionál; FI - idealizált feltételek A fentiek alapján figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az idealizációs módszer alkalmazásával a megismerés struktúrájában jelentősen megnőtt a megismerés elméleti oldalának szerepe, új „műszerek" kerülnek alkalmazásra. Az idealizációban „műszeren" bizonyos ideális és idealizált feltételeket értünk, amelyekben az elmélet bizonyos tételei teljesülnek, vagy ami ebben az esetben ugyanaz, bizonyos objektív törvények érvényesülnek. Ily módon az objektum struktúrája jelentősen leegyszerűsödik, s ez lehetővé teszi a tanulmányozott jelenség lényegének kiemelését abból a célból, hogy további elméleti megfontolás elemzése alá vessük. így az objektum és a külső feltételek kölcsönhatásának valamilyen képmása marad meg: valamilyen dinamikus, strukturális, funkcionális vagy egyszerűen funkcionális eszmei-gondolati rendszert kapunk. Az elmélet szükséges láncszem, amely összeköti az idealizációs feltevéseket és eredményeket a megismerés objektumával, de ugyanakkor elméletileg alapozódik meg az idealizált objektum és a valóságos („eredeti") objektum közötti reláció, s a nyert adatok extrapolálásának lehetősége a szóbanforgó objektumra. Az idealizáció nem Önkényes, úgy kell elvégezni, hogy EGYRÉSZT annak eredményein, az idealizált objektumon elvégezhetők legyenek bizonyos vizsgálatok. Miután az idealizáció folyamatát később részletesebben is vizsgáljuk, itt csak a következőket említjük meg: a) az objektum azon tulajdonságait kell kiemelni, amelyek megismerése a 13
