Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Engels tiltakozott a kémia mechanikára történő redukálása ellen, mint azt dolgozatunkban az előzőekben (II. 1. b.) kifejtettük. Alapelveiben igaz ez az engelsi megállapítás, azonban egyet kell értenünk Rádival, aki a fizika és kémia mai fejlettségi szintjén túlságosan szűknek találja ezt az engelsi meghatározást (amely szerint a kémia az atomok fizikája). A kémiai átalakulások zömében nem atomok reagálnak egymással, hanem molekulák molekulákkal, vagy atomok molekulákkal és így tovább. Pl: kémiai folyamatokról beszélünk akkor is, amikor a heterogén reakcióknál a molekulák szilárd közönséges testekkel lépnek reakcióba. A kémiai folyamatok bonyolultak, világosan megmutatkozik bennük a többszintűség, az anyag különböző struktúrális szintjének a jelenléte. Az alábbi példa szemléletesen mutatja a fizikai és kémiai mozgásformák szintkülönbségét, a kémiai mozgásoknak fizikaira történő visszavezethetetlenségét: A hidrogén (H) atomját vizsgálva: A fizikusok egy proton és egy elektoron rendszerének tekintik. A H két atomjának kémiai kölcsönhatása, egy molekula kialakulása: H + H = H

2 A fizikusok szerint nem két kémiailag egész egység (2 atom) egyesülése, hanem négy fizikai részecske: 2 proton és 2 elektron egyesülése és kölcsönhatása. Igaz, hogy az atomok elektronokból és magokból épülnek fel, de az atomokból—molekulák keletkezése — a molekulák atomjainak mozgása következtében fellépő kémiai átalakulás —nem értelmezhető bizonyos számú magok és elektronok közvetlen kölcsönhatása eredményének. Figyelembe szükséges itt vennünk a kémiai rendszerek bonyolultságát, melyekben a kémiai mozgás végbemegy. A második megoldás minden anyagátalakulást kémiai mozgásnak fog fel. Ez a felfogás a kémiának abból a régi meghatározásából indul ki, amely azt vallja, hogy a magátalakulásokat, s minden anyagátalakulást kémiai mozgásnak kell tekinteni. A kémiának ennél a régi meghatározásánál a magreakciókat még nem ismerték. Ez a megoldási kísérlet is ellentmond Engels előremutató megállapításának, amely szerint a magasabb mozgási szint tartalmazza az alacsonyabbat (a kémiai kölcsönhatások lehetősége egy fizikai struktúra létezésén alapszik). Ugyanakkor a kémiai kölcsönhatás szintjén jelentkező új törvényszerűségek kizárják, hogy a kémiai jelenségeket pusztán fizikai alapon értelmezzük. A megismerés folyamatában a fizika és a kémia elhatárolása újabb és újabb nehézségekbe ütközik. Az anyag szerkezetének mélyébe hatolva a molekuláris fizikai mozgás területéről a kémiai (atom) mozgás területére lépünk, innen pedig az atomon belüli elektronmozgás, vagyis a fizikai mozgás területére. A magátalakulásokat vizsgálva ismét eljutunk a fizikairól a kémiai mozgás területére. A megoldási kísérletek közül Rádi szerint is ez a megoldás jár a legközelebb az igazsághoz. Ezt írja: „ .. . a kémiai és a fizikai mozgások nem 5 65