Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

kő, Hámor község közelében miocénkorú fúrókagylónyomos kőzetek előfordulását találhatjuk. A fúrókagylók tevékenységét jelző tengerparti területek (abráziós teraszok) a tortonai időben lefedődtek és feltehetően a hegység magasabb részeiről lehordódó törmelékek is ráhalmozódtak e peremi területekre. A fúrókagylónyomok alapján következtethetünk, hogy azok takaró kőzetei minden bizonnyal a legutóbbi időkig lefedve tartották a felszínt. A helvéti időszak jelentős barnaszéntelepeket produkált a hegység nyugati, északi és északkeleti előterében. E szénrétegek közé a hegység déli oldaláról származó riolittufa rétegződött. A szénrétegek délkeleti dőlése alapján határoztuk meg a miocén tönkfelszín kibillenésének legvalószínűbb idejét. A helvéti kavicstakaró a Kis-fennsíkon sok helyen megmaradt kőzetalkotó mennyiségben, bizonyítva az előbb ismertetett fejlődési vonalat. Tortonai-korszak felszínfejlődése A Bükk hegység egész területe tenger alá került (Balogh K. 1964.). Ez a megállapítás a Magas-Bükk és környezetének morfogenetikai újraértékelésekor rendkívül fontos szerepet játszik. (4. ábra). A miocén-tönkfelszín fedettségének és normális eróziós denudációjának bizonyítására a következő új adatokat említhetjük meg saját megfigyeléseink alapján a Magas-Bükkről (1974.). Legömbölyített eróziós kvarckavics-előfordulásokat találtunk a Bálvány északi oldalán, a Kis-kő-hát tetőszinti dolináiban, a Kálmán-réttől délre elhelyezkedő mélyedés alján, a Nagy-Kopasz—Küllő-hegy közötti mélyedésben, a Küllő-hegy DK-i oldalán, a Nagy-István-erőssének nyergében, a Leány-völgy felső szakaszán. Vulkáni piroklasztikumból (riolittufa) származó kvarcszemcsék találhatók a Füstös-kő-völgy ÉNy-i végén. A Küllő-hegy déli oldalán kvarchomok található. Feltűnően nagy mennyiségű, feltehetően fennsíki eredetű kvarckavicsot és kvarchomokot találunk az Imó-kői időszakos karsztforrás barlangjában. Ezek a tények a Magas-Bükk egykori heterogén összetételű takaróját bizonyítják. A fedőkőzetek maradványaiban helvéti kvarckavicsot, torton tengeri üledékeket és a hegység déli pereméről származó torton riolittufa mutatható ki. Szarmata-korszak felszínfejlődése A hegység nagy részének a szarmata elején az É-ra elhelyezkedő Borsodi-medence felé kellett emelkedni, ezért a területre nem jutott északról áthalmozott gömöri eredetű mészkőkavics. (Balogh K. 1964.). A tortonai-szarmata epigenetikus mozgásoknak tulajdoníthatjuk a kiemelkedést, amely az északi oldalon erősebb volt és a helvéti képződményekre rátolódással járt. Ebből következtethetünk az ÉNy-i peremen a kiemelkedés idejére. A hegység ÉNy-i peremén a ,,tisztán" jelentkező paleozóos határ minden paleogén takarófoszlánytól mentesen jelzi a nagymértékű kiemelkedést és ezzel arányban a fedőkőzetek teljes lepusztulását. A hegység keleti, délkeleti oldala feltehetően nem emelkedett, sőt süllyedhetett is. A miocén fedett tönkfelszín ÉNy-on kb. 300—400 méterrel a környező medencék felé emelkedett, míg délkeleten belesimult a környe30 465