Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

azonosításnak ezen két típusa az azonosító absztrakcióban szoros egységben van jelen. Mint általában az absztrakció, az azonosító absztrakció is az azonosítás mellett kapcsolatban van a megkülönböztetés műveletével is. Ennek jelentősége különösen a fogalomalkotásban mutatkozik meg. Az azonosító absztrakció segítségével teremtjük meg a fogalomalkotás lehetőségét. A megkülönböztetés segítségével a kialakuló fogalom tartalmi és terjedelmi differenciálódása megy végbe. A megkülönböztetés lényege, hogy az értelmezett közös sajátossag alapján elkülönítjük a dolgok azon halmazát (osztályát), amely az individuumokhoz képest saját tulajdonságokkal rendelkező, ,,absztrakt tárgyként" értelmezhető. Ennek a halmaznak minden eleme olyan, hogy reprezentánsa lehet a halmaznak, mivel a halmaz elemeit közös tulajdonságok szempontjából tekintettük (osztályt alkotunk). Ez a folyamat úgy jellemezhető, mint azonosítottak megkülönböztetése és a megkülönböztetettek azonosítása. Az első lépés: A ,,közvetlen" azonosításon alapuló absztrakció, amelynek eredménye a tárgy kiemelni kívánt jegyei önmagukkal azonosítva (a dolog töredékének azonosítása önmagával) [7]. Majd az így kapott — ez a második lépés — ismertetőjegyeket megkülönböztetjük a tárgy többi ismertetőjegyétől (megkülönböztetés), és végül a megkülönböztetett jegyeket az egyenlőség-típusú viszony segítségével azonosítjuk („különböző" [8] dologtöredékek azonosítása). így néz ki a folyamat annak a jegynek (jegyeknek) az oldaláról, amelyeket ki akarunk emelni (a „kiemelt jegy" oldaláról). Nézzük meg a folyamatot annak a jegynek (jegyeknek) az oldaláról, amelyektől elvonatkoztatjuk az előzőeket („mellőzött jegyek" oldaláról). Ez az előzőnek tükörképe. Azzal, hogy bizonyos ismertetőjegyeket kiemelünk, ezzel az összes többi jegyeket megkülönböztetjük, azon az alapon, hogy nem azonosak a „kiemelt jegyekkel". A második lépésben a „kiemelt jegyekkel" nem azonos „mellőzött jegyeket" azonosítjuk azon az alapon, hogy nem azonosak a kiemelt jegyekkel (közvetlen azonosításon alapuló absztrakció) és végül az így azonosított „mellőzött jegyeket" megkülönböztetjük az immár azonosított „kiemelt jegyektől". Röviden tehát: megkülönböztetés — azonosítás — megkülönböztetés, míg az előző esetben azonosítás — megkülönböztetés — azonosítás. Ha mindkét oldalt egyszerre vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy mindvégig, minden lépésnél jelen van a megkülönböztetés is és az azonosítás is. Az absztrakció ezen típusában nem csupán a dolgok egy sor ismertetőjegyétől vonatkoztathatunk el, hanem a lényeges tulajdonságok elkülönítésével egyidejűleg a valamennyi azonosított dolog áttekintésének az elvi lehetőségétől is. A tudományelméleti irodalomban az absztrakciós folyamat e fajtáját szokás általánosító absztrakciónak is nevezni, kifejezve ezzel az elvonatkoztatás és általánosítás szoros egységét, amely különösen a fogalomalkotásban jut pregnánsan kifejezésre. Ugyanis a dolognak az absztrakció útján történő megragadása, a belső természetének, tartalmának megragadása, és mivel ez objektíve általános, az absztrakció mint e tartalom 45