Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

ismerője s tisztelője volt. De idézzük is Krleza tanulmányának idevágó passzusát: ,,a szociológus Jászi (a Világ című napilap és a Huszadik Század című szemle) körül csoportosuló fiatal értelmiségiek és a Nyugat haladó szemléletű íróinak csoportja, néhány haladó . . . demokratikus párt liberális törekvései (Károlyi) és a Renner-féle szociáldemokrata fiháie — mindez a grófi vármegyei, feudális dzsentri mentalitás erődítményének kapuját döngető megnyilatkozás volt, melynek hordozói az ország szuverenitását adták el a fekete-sárga dinasztiának . . ." [36], Ennek a szellemi tábornak vitathatatlan vezéralakja Ady Endre — folytatja ezután fejtegetéseit —, aki Petőfihez hasonlóan „egy egész generáció szellemének pregnáns kifejezője és szintézisbe foglalója . . . ' minden kétség és remény, véres kongesztió szintetizáló" volt a kor Magyarországán [37], Ebből az alapállásból ítéli meg aztán Ady líráját a tanulmány további részében, de lényegében az 1930-as Ady-esszében is, amelynek méltatását korábbi dolgozatunkban elvégeztük [38]. A két világháború közötti időszakban relatíve ritkábban foglalkozik a magyar problémákkal, illetve a magyar irodalommal, ám az érdeklődés kontinuitása mégsem szakad meg. Az egykori élmények intenzitása példázza: nem is szakadhatott meg. 1942-es naplójegyzetében olvassuk a következőket: „Hányszor, de hányszor álmodtam már és szólaltam meg magyarul. Mennyi félelem és bizonytalanság, mennyi megaláztatás, mert mindaz, ami 1918-ig történt, a többé-kevésbé mégis gyarmati gyötrelem és megalázás egész kálváriája volt. S mégis, lám, »soha egyetlen horvát sort sem írtál le olyan melegen, mint amikor a magyarokról szóltál«, vetette szememre Vladó Cerina, amikor a Nova Evropában egyik magyar variációmat megjelentettem (1922)" [39]. Ez a vallomás végsősoron azt a tényt is bizonyítja, hogy az 1920-tól a máig sokasodó Krleza-művek világába érzelmi síkon is bevonultak a magyar élmények, így az irodalmiak is. De magyarázzák a Krleza-naplókban újra és újra felbukkanó magyar motívumok jellegét is. Fejtegetéseink végére érve úgy hisszük, Krleza magyar irodalomismeretének e rövid történeti vázlata is amellett szól, hogy fontos és eredményeket ígérő munka lesz a Krleza-életmű magyar irodalmi inspirációinak széles körű filológiai vizsgálata . . . JEGYZETEK [1] Miroslav Krleza: Zászlóik I—II. Bp., 1965. [2] Miroslav Krleza: Zászlók I. Bp., 1965 88—148. [3] „Könyvek, igen sok könyv: Chateaubriand Le dernier jour des Abencérages című műve, Nikiita montenegrói fejedölem fordításában, Kani Maria Weber: A bűvös vadász című operájának librettója, Zágráb város monográfiája, nemes Adolf Mosins'ki tollából, Jules Verne: Húszezer mérföld a tenger alatt és Utazás a holdba című regénye, Josip Eugen Tomic: Melita, Zagorka: Vladimir 219