Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

műbbé tenni. Comenius szövege arról informál, hogy: „Az Igazság [1] irattatik, ülvén egy négy-szegű kövön: [2] mert mozdíthatatlannak kell lenni; bé-kötött szemeckel, [3] hogy meg ne tekintse (válogassa) a személlyeket; bé-dugván a bal-fülét, [4] hogy azt tartsa a másik félnek (résznek); Job-kézben tartván egy kardot, [5] és egy féket: [6], hogy megbüntesse és zabolázza a gonoszokat; Azon-kívül egy font-mértéket, [7] mellynek jobbik serpenyőjébe [8] az érdemek, a bal-felől-valóba [9] a jutalmok bé-vettetvén, egy-más között egyenlőkké tétetnek, és ekképpen a jámborok a jóságra, mint-egy sarkantyúckal [10] fel-indíttatnak. Az alkuvásokban, [11] híven (igazán) légyen-meg a dolog; a fogadások és ígéretek meg-tartassanak: a le-tett marha és adósság viszszá(meg-)adattassanak: senki meg ne fosztattassék, [12] avagy sértettessék; [13] kinek-kinek az övé je meg-légyen: ezek az Igasságnak törvényi. Illyetén dolgok tiltatnak-meg az Istennek ötödik és hetedik parancsolattyában, és méltán akasztó-fával s-kereckel [14] büntettetnek-meg.'" (Comenius: Orbis Sensualium Pictus. Bilinguis. Coronae, 1675.). A továbbiakban az ábrázolás képi elemeinek forrásait tárjuk fel, s ugyanakkor arra is utalunk, hogy Comenius ábrázolásában olyan rajzi elemek is találhatók, amelyek a hagyományos szimbolikában nem, vagy nem ilyen összefüggésekben kaptak szerepet. Nagyon egyéni az is, ahogyan átrendezte az ábrázolás képi elemeit arra a feladatra, hogy ne csak az igazság fogalmáról, hanem annak társadalmi tartalmáról, s gyakorlati vonatkozásairól is nyújtsanak információkat. Hogy a hagyományos ábrázolási formák mit vállalhattak magukra, rövid történeti áttekintésben nyújtunk róla tájékoztatást. Figyeljük meg 12. képünket: A kép és a szöveg ugyanazt a tartalmat: az igazság, az igazságosság elvont fogalmát jeleníti és értelmezi számunkra. A lemma, a jelmondat a jogi oldalt emeli ki, s e klasszikus meghatározásból vett idézettel fogalmazza meg a lényeges mondanivalót: „Justitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuens" (Corp. Juris Civ. Inst. I. 1.). Az ábrázolás egyes képi, rajzi elemei (az ülő női alak, a kard, a mérleg stb.) szimbolikus funkciójuknak kombinációjával elsősorban a gyakorlat oldaláról nyújtanak információt az igazság, az igazságosság, az igazságszolgáltatás, a jogrend és a joggyakorlat nagyon is emberi vonatkozásáról (vö. J. B. Boudard: Iconologie, 1759. II. k. 150.). A továbbiakban az igazság, az igazságosság elvont fogalmát és viszonyulásait megjelenítő és értelmező ábrázolásokat, s a hozzájuk társított vagy társítható nyelvi formákat állítjuk előtérbe. A kép és a szöveg, a képi és a nyelvi jelrendszer közlő értékével kapcsolatos elméleti problémákról szólunk először. Az igazság, az igazságosság fogalmát megjelenítő képi elemek nemzedékekről nemzedékekre hagyományozódó típuselemek. Ezek sohasem veszítették el teljesen a régi szimbolikus vagy éppen hieroglifikus jelzésrendszerben nyert eredeti jelentésüket; s ábrázoló erejük, közlő értékeik elsősorban a bennük és általuk kifejezett szimbólumokban élt és hatott szinte elemi erővel. Nem véletlen pl. az sem, hogy az igazságot megszemélyesítő női alakokat egy tömör négyszögű kőre ültetik az ábrázolások. A tömör szikladarab, a szilárd négyszögű kő (cubus, basis) már a hieroglifikus ábrázolásokban is jelképezte az állhata202