Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

gasabb szinten végzik; ezért a grammatikai struktúrák funkcióinak a begyakorlása a modellek alapján is életszerű szituációkban történjék. 4. A transzformációs gyakorlatok csak jártasságokat fejlesztenek; a produktív szóbeli teljesítményekhez pedig nem elegendő a jártasságszintű nyelvtudás. Igaz ugyan, hogy bizonyos formai elemek a transzformációk során is automatizálódhatnak, de a nyelvi készségek kialakításához nem az alapstruktúrák transzformációjára, hanem a transzformok önálló struktúrákként való automatizálására van szükség, mert csak így alakíthatunk ki szoros asszociációkat forma és forma, forma és funkció, ,nyelvi jelentés' [9] és valóság között. A grammatikai struktúrák kreatív használata — legalábbis egy tanult idegen nyelv esetében — nem transzformáló, hanem szelektáló képességet jelent. Ez a szelektálás azonban a nyelvi készségek szintjén nem lehet tudatos választás, hanem csak asszociációk eredménye. 5. Az alapmodellek és valamennyi modellvariánsuk automatizálására nincs lehetőség és szükség az iskolai kereteken belül folyó idegennyelvoktatásban, ezért az alapmodelleket és a variánsokat a receptivitás és a produktivitás szerint differenciálni kell. A gyakorlatban bevált az alapmodelleknek és a variánsoknak a recepcivitás (R) és a produktivitás (P) szerinti négy osztályba sorolása: R

t: A nyelvi jelenséget csak szövegben kell megérteniük a tanulóknak. R

2: Hallás utáni megértés a cél. A struktúrát tehát inkább csak a tanár használja. A P

3 és a P

4 között az az alapvető különbség, hogy a P,

t a későbbi struktúráknak is lényeges eleme, előfeltétele, ezért automatizálására, gyakori előfordulására különös gondot kell fordítani. Az alapmodellek minősítése a tématerv, a variánsok minősítése pedig az óraterv feladata. A struktúrák hasonló differenciálása a tankönyvíró feladata is. Az igeidők esetében például külön-külön alapmodellnek számítanak az állító, a tagadó, a kérdő, a tagadva-kérdő, valamint a nyomatékosító alakok. Modellvariánsok az egyes személyek, az eldöntendő és a kiegészítendő kérdések (bár e két utóbbi intonációs szempontból alapmodellnek számít) [10]. A kiegészítendő kérdések a kérdőszók szerint további differenciálásra szorulnak [11]. A differenciálás során külön gondot kell fordítani azokra az alapmodellekre és variánsokra, amelyeknek az automatizálása az anyanyelvi, illetve a célnyelven belüli interferenciahatások minimálisra csökkentését célozzák. 6. Fontos szerepet játszanak a grammatikai struktúrák oktatásában az alapmodelleken és a variánsokon végzett egynyelvű gyakorlatok után következő, a modellekre épülő fordítási feladatok, amelyeknek a fő célja az anyanyelvtől való tudatos elszakadás elősegítése. A tanulókat a következő lépésekre kell szoktatni: a) Először olvassák el végig, illetve hallgassák meg a magyar mondatot. b) A lecke nyelvtani részében vagy a gyakorlatokban, illetve gondolatban keressenek egy olyan mintaszerkezetet, modellt, amelynek az analógiájára a magyar nyelvi szerkezetet angolra fordíthatják. 153