Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Hallgatóink szívesen veszik ki részüket egyéb társadalmi tevékenységből is. Jó példa erre 1974 novembere, amikoris a kedvezőtlen időjárás következtében már-már pusztulásra volt ítélve a szépnek ígérkező szőlőtermés, ami nemcsak azt a veszélyt jelentette, hogy kevesebb lesz jövőre az egriek bora, de egyben azt is, hogy a nagyon értékes exportlehetőségtől fosztja meg az időjárás népgazdaságunkat. A KISZ-bizottság felhívására egy emberként indult el a főiskola egész hallgatósága a rendkívüli kedvezőtlen időben az egyáltalán nem könnyű társadalmi munka végzésére. Sajnos azonban ez esetben sem sikerült minden úgy, ahogy szerették volna fiataljaink. Kritikai észrevételeik helytállóak, figyelmet érdemlők: „Sokan félvállról veszik a társadalmi munkát, esetleg noszogatásra részt vesznek azon, de akkor sem dolgoznak úgy, ahogy elvárnák tőlük. Ezért fejleszteni kell az öntudatot. Tudatosítani kell az egyénben, hogy ne csak saját érdekeit tartsa szem előtt. Pontosan a főiskolásoknak kellene ezt a legjobban látni és érezni, hiszen nekünk kell majd erre nevelni a gyerekeket." (H. M.) „Jobb szervezéssel nagyobb teljesítményt lehetett volna elérni, bár voltak más befolyásoló tényezők is. így például az, hogy nem ismertük munkánk eredményét, holott az az aktivizálás egyik eszköze. Ha tudjuk, mi a munkánk közvetlen célja, azt hiszem mindenki igyekszik jól dolgozni." (M. I.) „A társadalmi munkánál azt észlelhetjük, hogy nem elég jó a szervezés. A hallgatók jól szervezett társadalmi munkán aktívan, lelkiismeretesen, jókedvvel dolgoznak." (N. É.) „A szocialista hazafiság szép példája lehetett volna a nemrégen lezajlott szüret. Sokan voltak azonban, akik nem úgy dolgoztak, ahogy azt elvárták volna tőlük. De az is igaz, hogy sokuk lelkesedését letörte a szervezetlenség." (V. L-né) A társadalmi munka nevelő hatása pedig rendkívül jelentős lehet, hiszen a hazához, a társadalmi viszonyokhoz való kötődés az által növekszik, hogy milyen felelősséggel veszünk részt a társadalom alakításában. „A fiatalok jobbat akarása társadalmunk fejlődésének nélkülözhetetlen lendítő ereje" — írja Aczél György: Eszménk erejével című tanulmánykötetében (Kossuth Kiadó, 1971. 312.). Nagyon egyet kell érteni azzal a megállapítással, hogy az ifjúság kész tenni a jelen, a jövő érdekében, de a szólamok nem hatnak rá. Az aktivitásra, tettre serkentés újabb indítékot nyert az ifjúság körében az ún. KISZ egyéni vállalások rendszerének bevezetésével. Minden fiatal a vállalásával értékelhető, hiszen az már rámutat arra, milyen erőfeszítést kíván tőle, mennyivel gazdagítja önmagát, illetve a mozgalmi életet. . . sokkal inkább értékelhető azonban az önként vállalt munka elvégzése után. Számos hallgató véleményét tükrözi a következő „vallomás": „Én az egyéni vállalásos KISZ-munkát szerencsésnek tartom, mert így mindenki — ha még egy feladatot is —, becsülettel elvégzi, lelkiismeretesen foglalkozik a vállalt munkával és annak problémáival. Én is egyik feladatnak vállaltam a politikai totóba való benevezést. Eleinte csak azért, hogy ez is legyen, de most már nagyon érdekel, hiszen így valóban tanulunk is, tehát a magam számára is hasznos munkát végzek, megismerem a politikai élet aktuális kérdéseit. . . (S. E.) Amennyiben igaz az a megállapítás, mely szerint a szocialista hazafi110