Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

1946. november 25-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kérése alap­ján, az egyetem állásából felmentette, majd négy év után, 1950. február 10-én a közoktatásügyi miniszter végleg nyudíjazta. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjához írott levelében (1957. február 28.) nyugdíjaztatásának körülményeiről a következőket írta: „Ismeretlen besúgó azzal vádolt meg a szovjet képviselet előtt, hogy előadásaim alatt «ócsároltam a szovjet irodalmat, a szovjet államot és annak vezetőit». A vád teljesen alaptalan volt, amit az elrendelt és lefoly­tatott fegyelmi vizsgálat is igazolt, mégis nyugdíjaztak. Hallgatóim egy alkalommal arra kértek, hogy ismertessem a szovjet irodalompolitikát. Megkerestem a Lityeraturnaja Gazeta 1946. szept. 21-i számát, s felolvas­tam Zsdánov vonatkozó fejtegetéseit, s ezt a megjegyzést fűztem hozzá: «Valószínű, hogy nagyon kevés olyan író akad, aki remekműveket fog tudni alkotni, ha nem választhatja meg szabadon műve tárgyát és ábrá­zolási módját». Az előttem ismeretlen besúgó valószínűleg ebből a meg­jegyzésből agyalta ki vádját. Megjegyzem, hogy a moszkvai XX. párt­kongresszuson Solohov élesen bírálta és elítélte a Zsdánov-féle irodalom­politikát és a kongresszus tagjai egyhangúlag helyeselték szavait." 1948-ban jelent meg utolsó fordítása — Lev Tolsztoj Kozákok [58] cí­mű regénye, amelynek egyes részeit 1927 és 1930 között már publikálta (vö. [50, 51]). Itt is sikerült visszaadni Tolsztoj stílusának jellegzetessé­geit annak ellenére, hogy ezt a fordítást is elnagyoltnak és elsietettnek érezte. Életének hátra levő része családja körében telt el, s kisebb-nagyobb alkalmi megbízatásokat végzett. A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1944-ig [59] című kiadvány szerzői megemlékeznek arról, hogy „Bonkáló Sándor az ukrán nyelvű címek felkutatásánál és ellenőrzésénél. . . nyújtott értékes segít­séget". Ez volt utolsó munkája. 1959. november 3-án hunyt el Budapesten. * E néhány oldalas ismertetésben, úgy érezzük, nem térhettünk ki Bon­káló Sándor pályájának minden egyes mozzanatára. Nem értékelhettük munkásságát, csupán egyes művek kapcsán tettünk megjegyzéseket. Az összefoglaló reális képhez még több összefüggés és körülmény megvilá­gítása szükséges. JEGYZETEK [1] Rejtő István: Az orosz irodalom fogadtatása Magyarországon. Irodalomtörténeti Füzetek 21. sz. Akadémiai Kiadó, Bp., 1958. 102. [2] Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919—1944. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 21—22, 25, 26—27, 43—46, 53, 60—61, 66—67, 98—99, 236, 238, 241. [3] Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. Akadémiai Kiadó, Bp., 1961. I. 84, II. 17, 23, 335, 360—362, 452, 455, III. 208, 262, 265, 269. [4] Bihari József: Состояние и задачи русистики в Венгрии. Főiskolai Ruszisztikai Napok (Szeged, 1973. okt. 29—30.) Az előadások tézisei: Szeged, 1973. 10. .207

Next

/
Oldalképek
Tartalom