Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A KÉMIA MAGYARORSZÁGI OKTATÄSA A BACH-KORSZAKBAN DR. SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN (Közlésre érkezett: 1973. december 13.) Sok alapos tanulmány foglalkozott a magyarországi iskolaügy első általános rendezésének, az 1777-es Ratio Educationisnak szándékaival és eredményeivel, már sokkal kevesebb azoknak a dolgozatoknak a száma, amelyek a reformkor idejének oktatásügyére irányították figyelmüket; ami érthető is, hiszen akkor sokkal jelentősebb kérdések gyors átalakulását érdemes elsősorban megfigyelni. Pár évvel ezelőtt ünnepeltük az Eötvös-féle 1868-as oktatásügyi törvény centenáriumát, s ezzel kapcsolatban igen részletesen feldolgozta a kutatók egész sora e valóban történelmi jelentőségű törvény szerepét a magyar iskolaügy fellendítése terén. Szinte teljesen elfelejtkeztünk azonban arról az időről, amely a szabadságharc és a kiegyezés között eltelt, s különösen nem figyeltünk annak az időszaknak oktatástörténetére, amelyet mint Bach-korszakot (1849 —1860) szoktunk emlegetni. Igaz ugyan, hogy ez a nem sokkal több mint egy évtized a magyar nemzet életében nem sok idő, de éppen az akkor kialakult különleges helyzet alapján érdemes annak részletes elemzése, annál is inkább, minthogy az akkor történtek jelentős mértékben befolyásolták a kiegyezés utáni kultúrpolitikai elgondolásokat. Nincs jogunk ugyanis ezt a korszakot sommásan úgy elintézni, hogy a szabadságharc bukásának döbbenete miatt a nemzet a teljes szellemi bénultság állapotába jutott. Egy új nemzedék nőtt fel ez alatt az idő alatt, s ennek jelentőségét még így, történelmi távolból sem lehet lebecsülnünk. Igaz, hogy Magyarország oktatásügyében az abszolutizmus, s különösen az első időben, az ún. Bach-korszakban történtek okait, tényezőit nem hazánk határain belül kell keresnünk, azonban így talán még érdekesebb összehasonlításra ad alkalmat: hogyan (milyen irányban és milyen iramban) fejlődött a magyarországi oktatásügy, amikor kívülről irányították, s hogyan, amikor honpolgáraink állottak a kormánykeréknél. Most már tudjuk, hogy a Bach-korszakban is folyt magyar szellemi élet, általában nyomorúságos körülmények között, de még ezt a megállapítást sem általánosíthatjuk az osztrák kormány minden intézkedésére. Ahogyan Buzinkay Géza nagyon alapos egyetemi doktori disszertációjában mondja: ,,Hozhatott-e ilyen kürülmények között valami hasznosat is 91