Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

vészetszemléletét és elveit, véleményét és ízlését. A kor legjelentősebb művészetelméleti írójának hatása Kazinczy munkássága révén jut érvényre a magyar klasszicizmusban. Winckelmann Közép-Európa figyelmét az antik művészet görög korszaka felé fordítja, és a franciák római érdeklődésével párhuzamosan derít fényt a hellén kultúrára. Kazinczyt szellemi érlelődésének és írói alakulásának abban a szakaszában éri először és alapvetően a winckelmanni hatás, — az 1780-as években —, amikor a francia felvilágosodás írói után a modernebb német irodalom felé fordult az érdeklődése. A jozefinista művelődéspolitikával mint a polgári haladást, műveltséget elősegítő eszközökkel egyetért, és a német nyelv bevezetését sem ellenzi, mivel abban a német kultúra vérkeringésébe való bekapcsolódás egyik eszközét látja. A németek európai hírnevű, felvilágosult művészeti írója, Winckelmann, természetszerűleg épül be a fiatal Kazinczy szellemi értékrendjében a legkiválóbbak sorába. Leveleiből és más írásaiból arra következtethetünk, hogy a későbbi évtizedek során sem kelhet versenyre egyetlen más művészeti író a Winckelmann hatásával. A nagy szaktekintély előtti behódolásnak vannak árnyoldalai is. A fejlett megfigyelő képességgel rendelkező Kazinczy gyakran adja fel saját friss meglátásának őszinteségét a winckelmanni tekintély bűvöletében. Kiváló példát szolgáltat erre a Pályám Emlékezetének néhány sora, amely a Belvederében 1777-ben tett első látogatásáról számol be. A gyűjteményben járkálva ellenálhatatlan erővel vonzza Kazinczyt Van Dycknak egy portréja, ,,én másodszor és harmadszor is a dagadt szemhéjú fej előtt állék, s alig hallám elragadtatásomban, hogy nevemen szólítának" [21]. Visszaemlékezve erre a fiatalos fellángolásra és a mű szépsége felismerésének ösztönös voltára, a Winckelmann és Mengs művének és elveinek birtokában önkritikát gyakorol: „De midőn önszeretetem elszédít; hogy kedélykedve emlékezem, mint érzem többnek a Van Dyck festését, minekelőtte megtudtam, hogy volt a világon valaki, akit Van Dycknak hívtak . . . kevélységem ellohad, arra is emlékezvén, hogy a dagadt szemhéjú fej nekem akkor még becsesebb vala, mint a Correggio Jója, és mint mindaz, amit az olasz iskola szobáiban láték" [22]. A Pályám Emlékezete írásakor, az 1820-as években, gazdag életút állt mögötte, és ekkorra már a művészeti kérdésekkel sokat foglalkozott. Winckelmann számtalan esetben hivatkozik az olasz iskola képviselőire, mint olyan művészekre, akik példamutatóak a festők számára az antik művészet ismerete és követése tekintetében. Többek között a német reneszánsz két nagymesterének értékelésekor megállapítja: „Holbein und Albrecht Dürer, die Väter der Kunst in Deutschland, haben ein erstaunendes Talent • . . , und wenn sie, wie Raffael, Correggio und Tizian aus den Werken der Alten lernen können, würden sie eben so gross wie diese geworden sein . . . " [23]. Ahogy Winckelmann számára a nagy művész mércéje az, hogy mennyiben igazodik az antikokhoz, úgy hű tanítványa, Kazinczy is ezt az elvet vallja mint értékmérőt: „A szép tudományok és ízlés dolgában annál tökéletesebb a' miv, minél közelebb járulnak a' Classicusok példájához: annál szenvedhetetlenebb a' miv, minél távolabbra .539