Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

megfigyelésekkel párosult. A konyhasóval végzett vízjelzésünknél a szá­mításba vett forrásokból mintát gyűjtöttünk, és laboratóriumi klorid-ion elemzést végeztünk. A területen végzett vízjelzések részletezése, eredményei I. Vízjelzés a Lök-völgyben 1968. A vízjelzés célja: A Lök-völgy felső szakaszán középső triász agyagpala­területeken összegyűlő patak vize a völgy középső részén részben vagy egészen elnyelődik. A megfigyelések szerint nagyobb esőzé­seket követő napokon a felsőtárkányi Szikla-forrás vízhozama je­lentősen megnövekszik, s egyben erősen zavarossá válik. Vízjel­zéssel tisztázni kívántuk a Lök-völgy patakja és a Szikla-forrás kö­zött feltételezett hidrogeológiai összefüggést. A vízjelzés helye: A Lök-völgyi barlangtól DK-re 300 m-re kb. egy 50 m-es szakaszon a patak fokozatosan elnyelődött. (Tavasszal a víz túlfolyik ezen a szakaszon.) A vízjelzés alkalmával a teljesen el­nyelődő patak vize 30 l/s volt. (1. ábra V 4 jelzés) Időpontja: 1968. november 25-én 17 óra. Felhasznált jelzőanyag: 1000 gr fluorescein 10 liter ammóniumhidroxid­ban oldva. Forrásmegfigyelés: Felsőtárkányi Szikla-forrás. Első észlelés: 1968. november 29-én reggel a felsőtárkányi Szikla-forrás­ban. (Az út alatti források vize nem festődött!) Kitisztult a forrás vize december 2-ra virradó éjszaka. A jelzőanyag hígulása kb. 10 milliószoros volt, szabad szemmel jól látható. II. Vízjelzés a Feketesár-rét területén 1969 A vízjelzés célja: Adatokat nyerni a Magas-Bükk karszthidrogeológiai összefüggéseihez. A Nyugat-Bükk időszakos karsztforrásainak kö­zös vagy különálló vízrendszerét, illetve az állandó karsztforrások felé a kapcsolatot kideríteni. Az időszakos karsztforrásokra általá­nosan elfogadott irodalmi magyarázat a szivornyás forrásműködés valószínűtlenségével szembeállítva a karsztvízfelület vertikális moz­gásával összefüggő karsztforrás aktivitását bizonyítani a Magas­Bükk területén. A vízjelzés ideje: 1969. április 7. 11 óra. A 850 méter magas Feketesár-rét területén ekkor fejeződött be a tavaszi hóolvadás. Néhány még meglevő nagy hófolt erős olvadá­sából patakocskák keletkeztek, a dolinák alján pedig időszakos tavakban gyűlt össze a víz. 3 nappal később, április 10-én már .505

Next

/
Oldalképek
Tartalom